2011. január 27., csütörtök

Márai Sándor: Füveskönyv

Arról, hogy minden nap tovább kell menned

S mert vándor vagy, minden nap tovább kell menned az úton, mely egyetlen célod, tehát lelked és a lelkedben elrejtett isteni tartalom megismerése felé vezet. Nem könnyű ez. Gondold csak meg, milyen sokfajta csábítás hívogat útközben, hogy megpihenj, félbeszakítsd utadat, mással törődjél! Szép nő áll az út mentén és bájos mosollyal int feléd. Tested és érzékeid felelnek e hívásra, szeretnél elvegyülni e szép testtel és átadni magad a kéj édes bódulatának. De tudnod kell, hogy hiú és kéjes pillanatokat a teljes kietlenség és tanácstalanság követi. Mert lelked mást akar, s mikor tested megéteted egy másik test fülledt fűszerével, a lélek éhes és szomjas marad. Pénz, érdemrendek, címek, rangok akadnak utadba: de mit kezdesz mindezzel, ha figyelem, fáradtság, idő, mely a világi elismerés ára, elvonja lelked legjobb erőit az isteni megismeréstől? Cimborák kurjongatnak az út mentén, s hívnak magukkal, kaján vállalkozásra bíztatnak: mit nyerhetsz minden üzleten és szórakozáson, ha a játékasztal vagy a kocsmaasztal mellett vesztegelsz, s közben lelked kínzó sürgetéssel kérdi: "Miért lopod itt az időt? Mindez gyerekes és aljas. Tovább kell menned, hiszen dolgod van." Körülbeül így szól hozzád az élet, minden nap, minden pillanatban - megpihenni hív, kéjelegni, szórakozni, kielégülni a hiúságban és hatalomban. De mikor neked nem ez a dolgod! Vándor vagy és minden nap tovább kell menned. Nem tudhatod, meddig élsz, s egyáltalán lesz-e időd, eljutni utad végcéljához, lelked és az isteni megismeréséhez? Ezért menj minden nap tovább, sebes lábakkal és szegényen is. Mert vándor vagy.

Márai Sándor: Füveskönyv

A rendszerről, melyet később megismerünk

A múló évek, az idősebb életkor csakugyan adnak valamit, amiért érdemes volt elviselni az élet sok fáradtságát, megaláztatását, fájdalmas vesszőfutásait is. Nemcsak tapasztalatokat adnak, mert a tapasztalatoknak önmagukban nincs sok nevelő erejük, mint ezt az életben mindenfelé láthatjuk: az emberek, bizonyos tragikus tapasztalatok birtokában is ugyanazokat a végzetes hibákat követik el, akkor is, ha előre tudják a következményeket. Nem, az idősebb kor nagy előnye, hogy rendszert tudunk felépíteni a tapasztalatainkból, ha nem vagyunk egészen ostobák vagy aljasok, s nem óhajtunk öregségünkben az emberek által kinevetett és lenéztt, ősz pojácák lenni! Mint a vándor, aki egy bonyolult hegyrendszert ismert meg vándorlásai közben, s a legmagasabb csúcsra érve, átlátja egy táj szerkezetét, áttekinti a hegycsúcsok összefüggő sorozatának geológiai törvényszerűségét, úgy látjuk mi is a múló évekkel a rendszert mindabban, ami történik életünkben és mások életében. Ez az áttekintés, melyet csak az évek múlása hoz meg, a legnagyobb elégtétel, melyet az emberi és világi dolgok megismerése közben szerezhetünk.

Márai Sándor: Füveskönyv

A babonákról

Nem szabad babonákkal élni. A pénteket, a tizenhármat, a szemmelverést, a számok és jelek vajákos magyarázatát a gnosztikusok hozták a világunkba, a korai kereszténység Rómájába tóduló, gyülevész és zagyva szekták, szíriaiak és alexandriai csepűrágók, kancsi szövegmagyarázók, habzó szájú és sunyi rajongók. A fiatal kereszténységnek nem volt még ereje, hogy megverje azokat, akik szemmel vernek, a péntekre ezt mondja: "Egy nap", a tizenháromra: "Egy szám, mint a többi." Zavaros és erjedő idő volt ez. A sztoikusok már nem parancsoltak Rómában, a keresztények még nem uralkodtak. Az ember elhagyatva állt szemközt természetével és a természettel. Félt, szűkölt, babonáskodott és varázsolt. Ember vagy, hited van, tudod, hogy rend van a tünemények mögött, felsőbb értelem. Vesd meg a babonákat.
De tudjad azt is, hogy értelmed és hited büszke öntudata nem fegyelmezi és félemlíti a világ titkosabb erőit, melyek születésedtől halálodig lopakodnak és settenkednek körülötted. A baleset, a számok összjátéka, a nagy számok törvénye, a föld, a lég, a sugarak érthetetlen szándékai és tervei, mindez beláthatatlan. Valamilyen kevés alázatot és remegést azért megőrízhetsz a szívedben. A világ nemcsak fényes és sötét, nem; a világ zavaros is. Nemcsak sugár, fény és hő van; démonok is vannak. (Goethe hitt a démonokban.) A világ nemcsak értelmes és következetes; valahol bujkál a tüneményekben a varázs is. Nem szabad babonásnak lenned, mert ez nem illik emberhez. De nem szabad teljesen megvetni a babonákat, mert ez emberfölötti, illetően gőg. Inkább csak szelíd gúnnyal kell bánni a babonáinkkal, mint aki mosolyog - de kissé fél is.

Márai Sándor: Füveskönyv

Arról, hogy az ember része a világnak

Az ember, mérhetetlen gőgjében és hiúságában, hajlandó elhinni, hogy a világ törvényei ellen is élhet, megmásíthatja azokat és büntetlenül lázadhat ellenök. Mintha a vízcsepp ezt mondaná: "Én más vagyok, mint a tenger." Vagy a szikra: "Rajtam nem fog a tűz." De az ember semmi más, mint egyszerű alkatrésze a világnak, éppen olyan romlandó anyag, mint a tej vagy a medve húsa, mint minden, ami egy pillanatra megjelenik a világ nagy piacán, s aztán, a következő pillanatban, a szemét- vagy a pöcegödörbe kerül. Az ember, testi mivoltában, nem is magas rangú eleme a világnak; inkább csak szánalmasan pusztulásra ítélt anyagok összessége. A kő, a fém is tovább él, mint az ember. Ezért mindaz, amit a testünkön át jelentünk a világban, jelentéktelen. Csak a lelkünk erősebb és maradandóbb, mint a kő és a fém - ezért soha nem szabad másképpen látnunk magunkat, mint lelkünk térfogataiban. Az erő, mely a romlandó testi szövetben kifejezi magát, nemcsak alkatrésze, hanem értelme a világnak. Ez az erő az emberi lélek. Minden más, amit a világban jelentünk és mutatunk, nevetséges és szánalmas.

Márai Sándor: Füveskönyv

Az emberi magatartásról

Semmiféle magatartás nem jogosult, mely az emberi renden kívül akar felépíteni egyfajta életrendet és napirendet. Az ember számára a világ dolgainak és a cselekedeteknek addig van csak értelmük, amíg hatni akarnak az emberekre, s együttműködnek az emberi világgal. Ez az együttműködés lehet közvetlen és közvetett. De saját érdekből senkinek nincs joga élni, igen, alkotni sincs joga.

Paulo Coelho: A Piedra folyó partján ültem és sírtam

"A szeretet megmarad. Csak a férfiak változnak!"

Paulo Coelho: Beszélgetések a Mesterrel

"Minden reggel hordoz magában egy rejtett áldást. Ha ma nem használjuk ki ezt a csodát, kárba vész."

Paulo Coelho: A Piedra folyó partján ültem és sírtam

"Tudom, hogy a szerelem olyan, mint a víz, ami áttöri a gátat. Elég, ha egy apró rés keletkezik a gáton, amin át tud szivárogni a víz, és egyszer csak átszakad az egész, és akkor senki nem állhatja útját az áradatnak."

Paulo Coelho: Brida

"Az ember minden napja sötét éjszaka. Senki sem tudja, mi fog történni a következő pillanatban, és mégis, mindenki megy előre. Mert bíznak. Mert van Hitük."

Paulo Coelho: Részletek egy nem létező naplóból

"Ha élsz, rázd a karod, ugrálj, csapj zajt, nevess, beszélgess, mert az élet pontosan a halál ellentéte."

Paulo Coelho: A Piedra folyó partján ültem és sírtam

"Kalandok nélkül nem sok értelme van az életnek."

Paulo Coelho: A Piedra folyó partján ültem és sírtam

"Csupán attól, hogy van merszem értelmetlen dolgokat beszélni, eufórikus hangulatba kerültem. Úgy éreztem, hogy szabad vagyok, s végre nem kell senkinek magyarázatot adnom a viselkedésemre. És ez a szabadság az egekbe röpített - ahol egy Nagyobb Szeretet, amely mindent megbocsát, és soha nem haragszik, ha elfordulok tőle, visszafogadott."

Paulo Coelho: A portobellói boszorkány

"Aki elhiszi, hogy tönkrement, az tönkre is megy. Aki elhatározta, hogy nem tud más lenni, azt elpusztítják a szürke hétköznapok."

Paulo Coelho: A munka tisztelete

"A szeretet is titokzatos dolog: minél többfelé osztjuk, annál több lesz belőle."

Paulo Coelho: A tökéletes vezetőt keresve

"Valójában az emberiség nagy forradalmait és előrelépéseit ugyanolyan emberek hozták létre, mint akármelyikünk - az egyedüli különbség az, hogy volt bátorságuk kulcsfontosságú döntést hozni egy nehéz pillanatban."

Paulo Coelho: Veronika meg akar halni

"Csak a magunk szenvedését tudjuk fölmérni, és csak a saját életünket érezhetjük fölöslegesnek."

2011. január 26., szerda

Paulo Coelho: A Zahir

"El kell felejtenünk azt, amiről azt gondoljuk, hogy mi vagyunk, hogy valóban azok lehessünk, akik vagyunk."

Paulo Coelho: Az utak megőrzésének kézikönyve

"Az utak keresztezik egymást; az emberek elbeszélgethetnek az időjárásról. Hallgasd meg a tanácsokat, és hozz saját döntéseket. Egyedül te vagy felelős a rád kiszabott útért."

Paulo Coelho: A győztes egyedül van

"Minden ember más és más, és ezt a jogot a végsőkig ki kell használni."

Paulo Coelho: A zarándoklat

"Mivel mindenki a maga módján látja a világot, a maga módján éli meg a nehézségeit és a sikereit. Tanítani annyi, mint megmutatni a lehetőséget. Tanulni annyi, mint élni a lehetőséggel."

Paulo Coelho: A fény harcosának kézikönyve

"A harc kezdetén a fény harcosa kijelentette: 'Vannak álmaim.' Néhány év múlva megérti, hogy bármit elérhet. Tudja, hogy elnyeri méltó jutalmát."

Paulo Coelho: A Piedra folyó partján ültem és sírtam

"Hagytam, hogy engem is magával ragadjon a zene, s megszabadítson a félelemtől és a bűntudattól, s mindig emlékeztessen arra, hogy sokkal jobb vagyok, mint hiszem, sokkal erősebb vagyok, mint gondolnám."

Paulo Coelho: Brida

"Mindent intenzíven élj meg, és őrizd meg jól, amiről úgy érzed, Isten adománya."

Paulo Coelho: A győztes egyedül van

"A tehetség általános adomány. Nagy bátorság kell azonban ahhoz, hogy éljünk vele; ne félj a legjobbnak lenni."

Paulo Coelho: A portobellói boszorkány

"A változások csak akkor következnek be, amikor valami olyat teszünk, ami abszolút nem illik bele az általunk megszokott világba."

Paulo Coelho: Az eleganciáról

"Haladj határozottan és vidáman, ne félj, hogy megbotlasz. Az összes mozdulatodat követik szövetségeseid, és segítenek, ha szükséged van rá."

Paulo Coelho: A fény harcosának kézikönyve

"A fény harcosának nincsenek úgynevezett 'elvei'. Van viszont egy útja, amin végig akar menni, és amihez mindig megpróbál alkalmazkodni."

Paulo Coelho: A portobellói boszorkány

"A változások akkor következnek be, amikor valami olyat teszünk, ami abszolút nem illik bele az általunk megszokott világba."

Paulo Coelho: A győztes egyedül van

"A döntéseket bátran, önzetlenül kell hozni, és időnként egy cseppnyi őrülettel - nem olyan őrülettel, ami rombol, hanem olyannal, amellyel az emberi faj képes átlépni a saját korlátain."

Paulo Coelho: Brida

"Egészen bizonyos volt benne, hogy ha kockáztat, olyan szerelemben lehet része, amilyet egyébként soha nem tapasztalhatna meg."

Paulo Coelho: A Piedra folyó partján ültem és sírtam

"A félelem meggátolja, hogy kimutasd az érzelmeidet."

Paulo Coelho: Brida

"Amikor valaki rátalál az útjára, nem szabad félnie. Elég bátornak kell lennie, hogy merjen hibás lépéseket tenni. A csalódások, a vereségek, a csüggedés mind Isten eszközei, melyekkel az utat mutatja."

2011. január 25., kedd

Márai Sándor: Füveskönyv

Az érzékekről

Úgy értem: meg kell őrizni érzékeinkkel szemben is rangunkat. Csak nagy figyelemmel, méltányossággal és tapasztalattal maradhatunk érzékeink mesterei. Aki erőszakos önmagával szemben, elbukik. Vad horda ez, az érzékek hada. Minden fegyverrel küzdenek az emberek ellen, kecseszkecsken-birkózók, nem tisztelnek semmiféle játékszabályt, rúgnak, csípnek és harapnak. Van valami félelmes és nagyszerű is lázadásukban. Az ember addig él, amíg szenvedélyei vannak. De a szenvedélyeket lehet nevelni. Az önzést, a kéjvágyat, a testi éhséget és szomjúságot lehet emberivé varázsolni. A mohóságot át lehet alakítani hasznos emberi akarattá. Mint ahogy a szélből, a tűzből, a fényből hasznos emberi szolgálatra alkalmas erőket lehet szelidíteni - ha még oly hatalmasok is a világban, korbácsolják a tengert és felgyújtják az erdőket és a városokat, az ember erősebb! -, úgy meg lehet fékezni az erőket és az indulatokat, melyek átjárják az emberi testet, uralkodnak szívünk és idegeink fölött. Emberi szolgálatra lehet nevelni e vad erőket. Ehhez nagyon sok tapasztalás, sok szomorúság, sok akarat és emberfeletti erő kell.

Márai Sándor: Füveskönyv

A test megismeréséről

Jellemünk megismerésével párhuzamosan meg kell ismerni testünk természetét is. De csak úgy, mint egy rossz és hűtlen szolga természetét. Jellemünk az úr, értelmünk parancsol; a test csak szolga. Úgy is kell bánni vele, értelmesen és méltányosan, pártatlanul és szigorúan, mint egy szolgával, aki minden pillanatban hajlamos a hűtlenségre, a szökésre és a lázadásra. Meg kell ismernünk természetét, hajlamait, s amennyire lehet, egyeztetni kell a világgal, a lehetőségekkel, az élet örök ütemének áradásával. Szolga ő és egészen gyermekes. Szerveink hajlamai oly kezdetlegesek, mint a kisgyermek követelései. Mindent akar a test, minden örömet, mindenfajta kielégülést és folyamatosan akarja. Ilyenkor szigorral kell bánni vele. De az anyag, melyből készült, rokonságot tart a földdel, a vízzel és a csillagokkal is: a testben van valami örök, ugyanakkor, amikor nevetségesen romlandó és mulandó. A nagyon rövid időben, mikor ez a szolga rendelkezésünkre áll, meg kell ismerni természetét és minőségét, titkos szükségleteit, s jóindulattal és tapasztalással megadni neki mindent, amire szüksége lehet, hogy elvégezze dolgát és ne zavarja jellemünket és értelmünket. De a jellem ne tűrjön semmiféle rabszolgalázadást.

Márai Sándor: Füveskönyv

Arról mi az élet igazi élménye

Az igazi élmény az ember számára tehát elsőrendűen ennyi: önmagának megismerése. A világ megismerése érdekes,hasznos gyönyörködtető, félelmes vagy tanulságos; önmagunk megismerése a legnagyobb utazás, a legfélelmetesebb felfedezés, a legtanulságoosabb találkozás. Rómában vagy az Északi Sarkon járni nem olyan érdekes, mint megtudni valami valóságosat jellemünkről, tehát hajlamaink igazi természetéről, a világhoz, a jóhoz és a rosszhoz, az emberekhez, a szenvedélyekhez való viszonyunkról. Mikor értelmem eléggé megérett erre, már csak ezt az élményt kerestem az életben.

Paulo Coelho: A fény harcosának kézikönyve

"A fény harcosa nem hamarkodja el a döntéseit. De ha már meghozott egy döntést, ahhoz tartja magát. Nem kételkedik benne, hogy helyesen döntött, és nem tér le a választott útról csak azért, mert nem úgy alakulnak a körülmények, ahogy elképzelte."

Paulo Coelho: A fény harcosa és az ő világa

"Létezik egy híd, amely összeköti azt, amit teszek azzal, amit tenni szeretnék. Az álmaink apránként átveszik az uralmat a mindennapjainkon, míg végül megértjük, hogy készen állunk rá, hogy azt tegyük, amit mindig is akartunk."

Paulo Coelho: A portobellói boszorkány

"Ha kellőképpen szeretitek egymást, akkor a termés is bőséges lesz, mert ez az érzés mindent átalakít."

Paulo Coelho: Olvasói történetek

"Sosem tudtál elég nagy lenni, ha képes voltál feladni az álmaidat egy idegen véleménye miatt."

Paulo Coelho: A fény harcosának kézikönyve

"A harcos mindig elkötelezi magát. Álmainak rabszolgája - de tetteiben szabad."

Paulo Coelho: A vak és az Everest

"Ha valaki tudja, hogy mit szeretne az élettől, minden feltétele rendelkezésre áll, hogy megvalósítsa az álmát."

Paulo Coelho: A Piedra folyó partján ültem és sírtam

"A szerelem soha senkit nem térített el az álmaitól."

Paulo Coelho: A hetvenes évekbe lépve

"Soha nincs túl késő, hogy megéld az álmaidat."

Paulo Coelho: A győztes egyedül van

"Ha hiszel a győzelemben, a győzelem is hisz tebenned. Tégy kockára mindent a lehetőség kedvéért, és utasíts el mindent, ami a kényelem világával kecsegtet."

Paulo Coelho: A fény harcosa

"A fény harcosa tudja,  ilyen sokat ér az állhatatosság és a bátorság."

Paulo Coelho: Hagakure és a szamuráj útja

"A bátorság nem azt jelenti, hogy nincs bennünk félelem - hanem azt, hogy nem hagyjuk, hogy megbénítson bennünket."

Paulo Coelho: A portobellói boszorkány

"A fény változékony, a szél eloltja, a villám meggyújtja, nincs ott egy állandó helyen, mint a ragyogó nap - mégis megéri harcolni érte."

Paulo Coelho: Az érkezés

"Csak az igazán üres szívek tudnak új dolgokkal feltöltődni."

Paulo Coelho: Brida

"Fogadd el, amit az élet kínál, és igyekezz inni az előtted álló kelyhekből. Minden borból inni kell - van, amiből csak egy kortyot, másokból egy egész üveggel."

Paulo Coelho: Brida

"Felelősek vagyunk az univerzumért, mert mi magunk vagyunk az univerzum."

Paulo Coelho: A Piedra folyó partján ültem és sírtam

"A sszerelmed megvált, és visszaad az álmaimnak."

Paulo Coelho: Brida

"Nem a magyarázatok visznek minket előre, hanem a bennünk lévő vágy, hogy előre jussunk."

Paulo Coelho: A győztes egyedül van

"A lélek szereti a szép és mély dolgokat."

2011. január 16., vasárnap

Márai Sándor: Füveskönyv

Az emberi jellemről

A legérdekesebb tünemény, mellyel az emberi életben találkozhatunk, az emberi jellem. Semmi nem olyan érdekes, meglepő, kiszámíthatatlan, mint a folyamat, melynek során egy ember elárulja jellembeli sajátságait. Bármit mutat is a világ: tájakat és természeti csodákat, a földi flóra és fauna beláthatatlan változatait, semmi nem olyan sajátos, mint egy-egy ember jelleme. Mikor érdeklődésünk eljut a világ dolgainak szemlélése közben az emberi jellem ismeretéhez, egyszerre úgy érezzük, ez volt igazi feladatunk az életben. Minden más, amit megismertünk, csak ismereteinket gazdagította. De lelkünk csak a jellemek ismeretétől lesz gazdagabb. Mert ez a legközvetlenebb emberi tapasztalás, igen, a jellem maga az ember.
S mert a jellem maga az ember, hasztalan iparkodunkeltitkolni azt: jellemét éppen olyan kevssé rejtegetheti az ember, mintahogy testi lényét nem tudja elrejteni semmiféle ködsapka. Ideig-óráig viselhetünk az életben álszakált és álruhákat, de egy pillanatban lehull rólunk minden jelmez és megmutatkozik a valóság. Egy mozdulat, egy szó, egy cselekedet végül is elárulja igazi jellemünket: az álarcosbál csak alkalmi lehet. S a találkozás egy jellem valódi sajátságaival a legnagyobb emberi élmény, melyben részünk lehet.

Márai Sándor: Füveskönyv

Arról, hogyan kell élni és írni

Minden bölcs, kinek gondolatait megismernem sikerült, arra tanított, hogy élni és írni úgy kell, mintha minden cselekedetünk az utolsó lenne az életben, mintha minden leírott mondatunk után a halál tenne pontot. Csak a halál érzelgés, félelem és oktalan gyávaság nélkül való tudata ad életünknek és írásunknak igazi magatartást. Végzetesen kell élni és írni, tehát nyugodtan, nagyon figyelmesen, egyforma egyforma erővel figyelve a világra és önmagunkra, értelmünkre és szenvedélyeinkre, az emberek szándékaira és a mindenséghez való kapcsolatainkra. Ez az egyetlen emberhez méltó magatartás: többetIsten sem kíván tőlünk. S nincs nagyobb bűn és hiúbb kísérlet, mint többet vagy mást akarni, mint amit Isten kíván tőlünk.

Márai Sándor: Füveskönyv

Az élet értékéről

Az életnek értéket csak a szolgálat adhat, amellyel az emberek ügye felé fordulunk. Ez kissé szigorúan és általánosan hangzik, de ez az egyetlen igazság, melyet minden következménnyel megismertem. Senki nem ülhet a virágos réten, mint Ferdinánd, a bika, s nem szagolhatja büntetlenül a szép virágokat. Ember vagy, tehát embermódra és az emberek között kell élned.
Embermódra élsz, ha igazságosan élsz. Ha minden cselekedeted és szavad alján a szándék van: nem ártani az embereknek. Ha megkísérled - feltűnés és hiú szerep nélkül - segíteni az embereknek. Néha csak azzal, hogy nem hallgatod el az egyszerű igazságokat. Néha csak azzal, hogy nem mondod tovább, amit mások hazudnak. Néha csak azzal, hogy nem mondasz igent, mikor mindenki kiabál: "Igen, igen!" Egy életen át, következetesen, nem beleegyezni abba, ami az emberek hazugsága, nagyobb hősiesség, mint alkalmilag hangosan és mellveregetve tiltakozni ellene.
A haálos ágyon csak akkor pihensz nyugodtan, ha mindennap, minden öntudatoddal, az igazságot szolgáltad. Néha nagyon egyszerű és kicsinyes az igazság. De te ne válogass. Ennyi az élet értéke.

Paulo Coelho: A portobellói boszorkány

"Az út maga sokkal fontosabb, mint az  ami útnak indított."

Paulo Coelho: A fény harcosának kézikönyve

"A fény harcos megosztja másokkal a tudását. Tudja, hogy aki segít, annak segítenek is, és tovább kell adnia azt, amit tud."

Paulo Coelho: Brida

"Ha ezen az úton mostantól kezdve nem is tanulok semmi újat, egy fontos dolgot legalább megtanultam: muszáj kockáztatni."

Paulo Coelho: Brida

"Az élet nagyon bonyolult. Kockáztatni kell, bizonyos utakat követni, másokat pedig elhagyni."

Paulo Coelho: A Piedra folyó partján ültem és sírtam

"Sokféleképpen lehet szolgálni az Urat. Ha úgy érzed, az a sorsod, hogy vele élj, menj, és keresd meg. Csak az képes a boldogságot hirdetni, aki maga is boldog."

Paulo Coelho: A portobellói boszorkány

" A jövő veszélyes, mert a jelenben hozott döntések irányítják."

Paulo Coelho: A győztes egyedül van

"Vannak olyan pillanatok, amikor az élet elválaszt egymástól bizonyos embereket, csupán azért, hogy mindketten rájöjjenek, mennyire fontosak egymásnak."

Paulo Coelho: A győztes egyedül van

"Csak akkor jövünk rá, hogy egy terv elhibázott, ha levonjuk a legvégső következtetéseket. Vagy ha az irgalmas Isten más irányba terel bennünket."

A boldogság

Paulo Coelho: Jekatyerinburg és Novoszibirszk között

"El kell fogadnom a ma áldásait, hogy megvalósítsam, ami bennem van; ha sikerült elfogulatlanul és bűntudat nélkül megtennem, holnap még többet kapok."

Paulo Coelho: A győztes egyedül van

"A régi korok gyógyírei hasonlóan régi problémákat tudnak orvosolni. Aki kreatív akar lenni, annak egy kicsit meg kell feledkeznie a tapasztalatairól."

Paulo Coelho: A fény harcosának kézikönyve

"Vannak olyan pillanatok, amikor cselekedni kell, máskor viszont bele kell törődni a sorsunkba. A harcos meg tudja különböztetni a kettőt."

Paulo Coelho: Az alkimista

"Minden, ami a föld felszínén és felszíne alatt van, szakadatlanul átalakul, mivel a Föld él, és lelke van. Részei vagyunk ennek a Léleknek, s csak ritkán érzékeljük, hogy ez a lélek a mi érdekünkben jár el."

Paulo Coelho: A Piedra folyó partján ültem és sírtam

"Az univerzum mindig összefog, ha egy álmodozó segítségére kell sietni."

Paulo Coelho: A fény harcosának kézikönyve

"A túlfeszített húr hamisan szól. Ezért a harcos mindig igyekszik élvezni a mindennapok apró örömeit, akkor is, ha sokat kell gyakorolnia."

Paulo Coelho: A zarándoklat

"Amikor célunk van az életben, az lehet jobb vagy rosszabb, attól függően, melyik utat választjuk az eléréséhez, és hogy miképpen járjuk ezt az utat."

Paulo Coelho: A Piedra folyó partján ültem és sírtam

"Minden percben, minden pillanatban egyre nőtt bennem ez az érzés, és folyamatosan alakított. Ismét hinni kezdtem a jövőben, és - lassacskán - ismét hinni kezdtem Istenben."

Paulo Coelho: Nem vagyok boldog

"Engem az életben a kíváncsiság, a kihívások érdekelnek, és a jó harc győzelmei és vereségei. Sok sebet hordozok magamban, olyan pillanatokat is, amelyek soha nem történtek volna meg, ha nem merészkedek túl a saját határaimon."

Paulo Coelho: Az alkimista

"Isten világában minden ember számára kijelölte az utat. Most csak pontosan követned kell a sajátodat."

Paulo Coelho: Az utak megőrzésének kézikönyve

"Az út nem tart örökké. Áldás, hogy egy ideig haladhatunk rajta, de egy napon véget ér. Ezért állj mindig készen arra, hogy bármikor búcsút tudj mondani."

Paulo Coelho: Az alkimista

"A titok a jelenben rejtőzik; ha a jelenre összpontosítasz, meg tudod jobbítani. És ha jobbá tetted a jelent, akkor az is, ami utána következik, jobb lesz. Minden nap magában hordozza az Örökkévalóságot."

Paulo Coelho: A fény harcosának kézikönyve

"Éppen ezért a fény harcosai. Mert hibáznak. Mert kérdeznek. Mert keresik az élet értelmét. És bizonyára meg is találják."

Paulo Coelho: A fény harcosának kézikönyve

"A győzelem megünneplése már ősidők óta része az ember életének: a megemlékezés egyfajta beavatási szertartás."

Paulo Coelho: A Piedra folyó partján ültem és sírtam

"Az univerzum mindig a segítségünkre siet, amikor az álmunkért harcolunk, bármilyen hülyeségnek tűnik is az az álom. Hiszen a mi álmunk, és csak mi tudjuk, milyen áldozatokat követel tőlünk."

Paulo Coelho: Brida

"Kockáztatnom kell, nem szabad félnem a vereségtől."

Paulo Coelho: A győztes egyedül van

" Amikor az ember elkezd rágódni az előtte álló döntésen, végül általában eláll a szándékától - óriási bátorság kell ahhoz, hogy határozott lépéseket tudjunk tenni."

Paulo Coelho: A fény harcosának kézikönyve

"A fény harcosának is vannak emlékei, de meg tudja különböztetni a hasznosat a haszontalantól: kidobja a lelki szemetét. Megváltozott, és azt akarja, hogy az érzelmei is kövessék a változásban."

Paulo Coelho: A győztes egyedül van

"Szüksége volt szárnyakra. A szárnyak tárják fel előttünk a képzelet végtelen látóhatárait, elrepítenek minket az álmainkhoz, és távoli helyekre vezetnek el. A szárnyaink által ismerhetjük ki magunkat a hozzánk hasonlókon, és tanulhatunk tőlük."

Paulo Coelho: A győztes egyedül van

"Mindnyájan részei vagyunk az isteni szikrának. Mindnyájunknak van küldetése a teremtésben, mégpedig a Szerelem. Kelj fel, ébredj fel erre a szerelemre. Ami elmúlt, nem térhet vissza. Ami jön, azt fel kell ismerni."