Az igazságok közül, melyekre szemedet függeszted, kettő legyen mindig kéznél. Először, hogy a külső dolgok nem férnek hozzá a lélekhez, hanem kívül vannak rajta, mégpedig mozdulatlanul - minden izgalom tehát belső felfogásból fakad. Másodszor, hogy mindaz, amit látsz, hamarosan megváltozik, sőt megszűnik. Arra gondolj, hány változásnak voltál már magad is tanúja. A világ változás, az élet felfogás dolga.

Márai Sándor: Füveskönyv

Azokról, akik csak a szájukkal nevetnek

Van egyfajta ember, aki csak a szájával nevet. Olyanok, mint a hűdöttek; mint akik süketek, vagy a szaglásuk nem működik. Tréfálkozol jelenlétükben, az élet valamilyen torz vagy mulatságos helyzetében elmondod véleményed, s megdöbbenéssel kell észlelned, hogy nem érti és nem hallja egészen pontosan azt, ami a kis, alkalmi történetben fonákul mulatságos: nevet, de csak a szájával nevet. Szíve és értelme nem látta át a helyzet mélyen fonák nevetségességét. Udvariasan nevet, fogait vigyorítja. De a szíve soha nem nevet. Ezek a komor vigyorgók tudnak félelmesek lenni. Ne tréfálj velük. Mikor az életre mutatsz, válaszuk annyi, hogy kimutatják agyarukat.

Márai Sándor: Füveskönyv

A szerelemről

A nő és a férfi párharcát soha ne lássad másként, mint reménytelen harcot, melyet a legkegyetlenebb önzés és a féktelen hiúság fűtenek. A megvesztegető pillanatok, a szelídebb élethelyzetek, az alkalmi ellágyulások ne feledtessék soha, mikor nővel állasz szemközt, hogy harcos vagy, kinek bőrét, életét akarja az ellenfél. Harcolj lovagiasan, de harcolj. Ha nagylelkűséggel találkozol néha, fizess nagylelkűséggel; ha gyöngédséget kapsz, add vissza, érzelgés nélkül, gyöngédséggel, amit kaptál; ha szenvedéllyel találkozol, válaszolj feltétlen szenvedélyességgel. De soha, egyetlen pillanatra ne feledd, hogy minden érzelmes találkozás alján a meztelen önzés és hiúság parázslik. Parázson fekszik, aki egy nő ágyában fekszik. Bőrét odaégetheti; emberi rangját és becsületét meg kell mentenie. Figyelj és harcolj. Ellenfelek állanak körül, hajzatukban tollakkal, arcukon festékkel, mint a vad harcosok.

A sokarcúság ellent mondása: az ember másokban az egyértelműt kedveli, mégis szívesebben viseli a felismerhetetlenség százszínű ábrázatát.

Az álarc összeroppant. Aki mást mutat magáról, mint amilyen, becsapja a környezetét, de leginkább önmagát.

Hiábavaló dolgokkal foglalkozni rosszabb a semmittevésnél; a kellemetlen társaság kegyetlenebb a magánynál.

Tudjunk nemet mondani! Semmi sem olyan nagy az emberben, mint az őszinteség.

Sokaknak több haszna van ellenségeiből, mint barátaiból.

Nincs olyan helyzet, amelyet ne tudnánk megnemesíteni béketűréssel és szeretettel.

Senki nem róhatja fel nekünk, hogy olyanok vagyunk, amilyenek; de azt igen, ha nem vagyunk önmagunk.

Akit elkápráztatnak a külső ragyogások, képtelen a fényt megpillantani önmagában.

A legképtelenebb feladat vállalnod önmagad, ha nem ismered saját mélységeidet.

Legyen szíved, mely sosem válik kővé, legyen kedved, mely sosem gyullad haragra, és legyen érintésed, mely sosem bántalmaz.

Aki nem szeret, az gyűlölni fogja a mosolyodat is.

Rossz úton jár az, aki álmokból épít várat, és közben elfelejt élni.

Ha igazad van, megengedheted magadnak, hogy megőrizd a nyugalmad. Ha nincs, nem engedheted meg, hogy elveszítsd.

Az igaz barát mindent tud rólad, mégis szeret.

Mi lehet kellemesebb, mint egy olyan barát, akivel úgy mersz társalogni, mint önmagaddal?

Két ember attól fogva számít igazi barátnak, amikor hallgatásuk már nem jelent kínos csendet.

Soha ne nézz vissza, ha nem tudsz nevetni. Soha ne nézz előre, ha nem tudsz álmodni.

Életünk legnagyobb része úgy telik el, hogy rosszul cselekszünk, nagy része úgy, hogy semmit sem csinálunk, szinte egész életünk pedig úgy, hogy mást csinálunk, mint amit kellene.

Csak lenni: még nem élet.

Engem azért érdekel a jövő, mert életem hátralévő részét abban szándékozom eltölteni.

Nem az az igazi fájdalom, amitől könnyes lesz a szemed, hanem amit mosolyogva kell elviselned...

A csúszó-mászók soha nem botlanak meg.

Az ember nem azért építi fel tudását, hogy bárhol bárkinek mutogassa.

A gondban lévő ember segítésének legjobb módja egyszerűen vele lenni.

Minden gyökeres változást megelőz egy passzív, egyet nem értő, de nem kihívó beállítottság az emberek részéről. Reménytelenül sikertelennek, megvertnek, elveszettnek kell érezniük magukat, hogy el legyenek szánva: szakítanak a múlttal és szerencsét próbálnak a jövővel.

A fejlett humorérzék megfizethetetlen kincs. Nemcsak attól óv meg, hogy veszélyesen komolyan végy ügyeket és embereket - beleértve önmagadat is -, de jelentősen hozzájárul, hogy tárgyilagosan ítélj meg dolgokat. Segít abban is, hogy higgadtan fogadj csapásokat, amelyek egyébként a kétségbeesésbe kergetnének.

A boldogság, a gazdagság és a siker mind különböző célok melléktermékei - közvetlenül maguk nem lehetnek célok.

Az alkotó élet titka az, hogy felnőtt korban is megőrizzük a gyermekkor szellemét.

A zsenialitás alig több, mint képesség arra, hogy ne a megszokott módon nézzünk dolgokra.

Minden megoldás új problémát szül.

Nincs öregebb annál, mint akiben kihunyt a lelkesedés lángja.

Tatiosz

"Tudjunk jóban lenni a világgal, és a világ visszamosolyog ránk."

Tatiosz

"Életünk mibenléte: sűrűn gyakorolni fogyatékosságainkat."

Tatiosz

"Aki nem fél attól, hogy butának lássék, máris megtette az első lépést a bölcsesség felé."

Tatiosz

"A tévedésnek két arca van: a "nem" és az "igen"."

"Az igazi szeretet próbája egyedül az, hogy nem fél a másik ember szeretetétől, hogy elegendő benne a szelídség, a türelem és az alázat ahhoz, hogy elfogadja azt."

Fogadd el hálásan azt, ami vagy: te a Teremtés nagy rejtélye vagy, végtelen dimenziókkal. Fogadd el. Tárd fel érzéssel, éberséggel, mély tudatossággal, sok szeretettel... igyekezz megérteni azt, ami történik. Úgy az ösztön már nem vak, akkor a vágy segítség lehet. Átsegíthet önmagán. Ha az energia veled dolgozik és nem ellened, akkor ez a Föld a Paradicsom, a te tested a templom, és ahol vagy, az szent hely...