Az érintés ereje

Ne azt kérdezd, hogy mire van szüksége a világnak. Az a kérdés, hogy mitől érzed úgy, hogy életre kelsz. Tedd azt. Mert a világnak eleven emberekre van szüksége.

A dolgok nem jók vagy rosszak, hanem jók és rosszak egyszerre és a viszonyulásunktól függ, hogy milyennek látjuk őket.

Ha tudsz egy szóval úgy fordítani a dolgon, hogy megvilágosodjék a kérdés, akkor miért ködösítesz?

 

Ha tudsz egy mosollyal más arcára mosolyt csalni, akkor miért pártolod a mogorvaságot?

 

Ha tudsz egy kézmozdulattal másokon segíteni, miért tartod karjaidat béna lustaságban?

 

Ha tudsz szeretni, miért várod el, hogy előbb mások szeressenek?

Mindenki annyit ér, amennyit mond és gondol.

Egyetlen igennel felépíthetünk mindent, és egyetlen nemmel összerombolhatunk mindent. Ne fukarkodjunk a helyénvaló dícsérettel! Az igaz vélemény: fénysugár. Az igazságtalanság: kőbe vésett fájdalom.

Az embereknek igenis szükségük van kritikára, ha már önkritikájuk nincsen!

A siker azoknak fontos, akik sohasem lesznek sikeresek.

Az ismertséget áhító ember oly eltökélt, hogy azt sem bánja, ha gáncsolják, csak foglalkozzanak vele.

A szánalom ingyen van, de az irigységért meg kell dolgozni.

Márai Sándor: Füveskönyv

Arról, hogy a dolgokat meg kell várni

 

Megvárni, egy angyal és egy szent türelmével, amíg a dolgok - emberek, eszmék, helyzetek -, melyek hozzád tartoznak, eljutnak hozzád. Egyetlen lépést sem sietni feléjük, egyetlen mozdulattal, szóval sem siettetni közeledtüket. Mert bizonyos emberek, eszmék, helyzetek, melyek életedhez, jellemedhez, világi és szellemi sorsodhoz tartoznak, álandóan útban vannak feléd. Könyvek. Férfiak. Nők. Barátságok. Megismerések, igazságok. Ez mind feléd tart lassú hömpölygéssel, s találkoznotok kell egy napon. De te ne kapokodj, ne siettesd útjukat és közeledésüket. Ha nagyon sietsz feléjük, elkerülheted azt, ami fontos és személyesen a tiéd. Várj, nagy erővel, figyelmesen, egész sorsoddal és életeddel.

Márai Sándor: Füveskönyv

Arról, hogy a betegség pihenés

 

Az élet rettenetes versenyében legtöbb ember csak akkor pihen meg, ha beteg. A betegség a francia költő szavával, nemcsak a szegények utazása, hanem a szegények nyaralása, téli Riviérája, Tátrája és Egyiptoma is. A lázas kedélyekre a betegség igazi lázat küld, hogy kissé megnyugodjanak. A becsvágyó és kielégületlen ámokfutó, aki - mint Kleist, a költő - "váltogatja a városokat, mint a lázbeteg a vánkosokat", csak a betegágyban eszmél igazi vágyaira, reménytelen szenvedélyeire.

A betegség pihenés is, ez közhely. Ezért előzd meg a természet parancsát, a kényszerű betegszabadságot, s iktass  életed iramába apró, mesterséges betegségeket, hogy megpihenjél. Makkegészségesen őrizd néha egy napon át az ágyat. Farkasétvágyad van, a szöget is megrágnád: koplalj önként egy-két napot. Szíved nem zsörtölődik még a nikotin miatt: jutalmazd meg azzal, hogy parancsoló szükség nélkül abbahagyod három napra a cigarettát. A szervezet olyan hálás a legcsekélyebb figyelemért! S ezek az apró mesterséges, a betegség parancsa nélkül felidézett betegségi és gyógyítási állapotok, önkéntes diéták,  megvonások és pihenések felérnek egy keleti úttal vagy egy vakbélműtéttel. Kíséreld meg. Csodákat látsz majd.



Út a nyugalomhoz - Mindennapi tűnődések

Minden élőlény, a rovaroktól kezdve, boldogulni akar, nem szenvedni. Az ember csak egy a végtelen számú többi élőlény között. Ezért kétségtelen, hogy nem lehet fontosabb az ő boldogulása az összes többinél, főleg nem azok kárára.

Út a nyugalomhoz - Mindennapi tűnődések

Egyesek olykor azzal gyakorolnak ránk nagy hatást, hogy mondanak valamit. Mások azzal, hogy csendben maradnak.

Út a nyugalomhoz - Mindennapi tűnődések

Az emberi szellem fejlődése még nem érte el a felső határát. Még szellemi lényegünk meghatározása is bizonytalan. Ám ez nem tartozik a vallás körébe, a kutatás tisztán tudományos munka. Mi úgy gondoljuk, hogy az agy  képességeinek bizonyos része csakis mély meditációban hasznosítható teljességgel. De erről később valószínűleg a nyugati tudomány módszereivel is meggyőződhetünk. Ebből is jól látható, hogy az ember ma még befejezetlen, tökéletlen lény.

Út a nyugalomhoz - Mindennapi tűnődések

Az anyagi fejlődés önmagában nem elegendő az ideális társadalom létrehozásához. Minden országban, ahol a gazdaság nagy eredményeket produkált, elszaporodtak a lelki, szellemi problémák. Nem a megalkotott törvények, korlátozások sokasága teremti meg a jóléti társadalmat. Hogy milyenné válik egy közösség, az azoknak az embereknek a belső attitűdjén és közérzetén múlik, akik azt a közösséget alkotják. Az anyagi fejlődéssel összhangban ezért olyan fontos a lelki szellemi fejlődés.

Az igazságok közül, melyekre szemedet függeszted, kettő legyen mindig kéznél. Először, hogy a külső dolgok nem férnek hozzá a lélekhez, hanem kívül vannak rajta, mégpedig mozdulatlanul - minden izgalom tehát belső felfogásból fakad. Másodszor, hogy mindaz, amit látsz, hamarosan megváltozik, sőt megszűnik. Arra gondolj, hány változásnak voltál már magad is tanúja. A világ változás, az élet felfogás dolga.

Márai Sándor: Füveskönyv

Azokról, akik csak a szájukkal nevetnek

Van egyfajta ember, aki csak a szájával nevet. Olyanok, mint a hűdöttek; mint akik süketek, vagy a szaglásuk nem működik. Tréfálkozol jelenlétükben, az élet valamilyen torz vagy mulatságos helyzetében elmondod véleményed, s megdöbbenéssel kell észlelned, hogy nem érti és nem hallja egészen pontosan azt, ami a kis, alkalmi történetben fonákul mulatságos: nevet, de csak a szájával nevet. Szíve és értelme nem látta át a helyzet mélyen fonák nevetségességét. Udvariasan nevet, fogait vigyorítja. De a szíve soha nem nevet. Ezek a komor vigyorgók tudnak félelmesek lenni. Ne tréfálj velük. Mikor az életre mutatsz, válaszuk annyi, hogy kimutatják agyarukat.

Márai Sándor: Füveskönyv

A szerelemről

A nő és a férfi párharcát soha ne lássad másként, mint reménytelen harcot, melyet a legkegyetlenebb önzés és a féktelen hiúság fűtenek. A megvesztegető pillanatok, a szelídebb élethelyzetek, az alkalmi ellágyulások ne feledtessék soha, mikor nővel állasz szemközt, hogy harcos vagy, kinek bőrét, életét akarja az ellenfél. Harcolj lovagiasan, de harcolj. Ha nagylelkűséggel találkozol néha, fizess nagylelkűséggel; ha gyöngédséget kapsz, add vissza, érzelgés nélkül, gyöngédséggel, amit kaptál; ha szenvedéllyel találkozol, válaszolj feltétlen szenvedélyességgel. De soha, egyetlen pillanatra ne feledd, hogy minden érzelmes találkozás alján a meztelen önzés és hiúság parázslik. Parázson fekszik, aki egy nő ágyában fekszik. Bőrét odaégetheti; emberi rangját és becsületét meg kell mentenie. Figyelj és harcolj. Ellenfelek állanak körül, hajzatukban tollakkal, arcukon festékkel, mint a vad harcosok.

A sokarcúság ellent mondása: az ember másokban az egyértelműt kedveli, mégis szívesebben viseli a felismerhetetlenség százszínű ábrázatát.

Az álarc összeroppant. Aki mást mutat magáról, mint amilyen, becsapja a környezetét, de leginkább önmagát.

Hiábavaló dolgokkal foglalkozni rosszabb a semmittevésnél; a kellemetlen társaság kegyetlenebb a magánynál.

Tudjunk nemet mondani! Semmi sem olyan nagy az emberben, mint az őszinteség.

Sokaknak több haszna van ellenségeiből, mint barátaiból.

Nincs olyan helyzet, amelyet ne tudnánk megnemesíteni béketűréssel és szeretettel.

Senki nem róhatja fel nekünk, hogy olyanok vagyunk, amilyenek; de azt igen, ha nem vagyunk önmagunk.

Akit elkápráztatnak a külső ragyogások, képtelen a fényt megpillantani önmagában.

A legképtelenebb feladat vállalnod önmagad, ha nem ismered saját mélységeidet.

Legyen szíved, mely sosem válik kővé, legyen kedved, mely sosem gyullad haragra, és legyen érintésed, mely sosem bántalmaz.

Aki nem szeret, az gyűlölni fogja a mosolyodat is.

Rossz úton jár az, aki álmokból épít várat, és közben elfelejt élni.

Ha igazad van, megengedheted magadnak, hogy megőrizd a nyugalmad. Ha nincs, nem engedheted meg, hogy elveszítsd.

Az igaz barát mindent tud rólad, mégis szeret.

Mi lehet kellemesebb, mint egy olyan barát, akivel úgy mersz társalogni, mint önmagaddal?

Két ember attól fogva számít igazi barátnak, amikor hallgatásuk már nem jelent kínos csendet.

Soha ne nézz vissza, ha nem tudsz nevetni. Soha ne nézz előre, ha nem tudsz álmodni.

Életünk legnagyobb része úgy telik el, hogy rosszul cselekszünk, nagy része úgy, hogy semmit sem csinálunk, szinte egész életünk pedig úgy, hogy mást csinálunk, mint amit kellene.

Csak lenni: még nem élet.

Engem azért érdekel a jövő, mert életem hátralévő részét abban szándékozom eltölteni.

Nem az az igazi fájdalom, amitől könnyes lesz a szemed, hanem amit mosolyogva kell elviselned...

A csúszó-mászók soha nem botlanak meg.

Az ember nem azért építi fel tudását, hogy bárhol bárkinek mutogassa.

A gondban lévő ember segítésének legjobb módja egyszerűen vele lenni.

Minden gyökeres változást megelőz egy passzív, egyet nem értő, de nem kihívó beállítottság az emberek részéről. Reménytelenül sikertelennek, megvertnek, elveszettnek kell érezniük magukat, hogy el legyenek szánva: szakítanak a múlttal és szerencsét próbálnak a jövővel.

A fejlett humorérzék megfizethetetlen kincs. Nemcsak attól óv meg, hogy veszélyesen komolyan végy ügyeket és embereket - beleértve önmagadat is -, de jelentősen hozzájárul, hogy tárgyilagosan ítélj meg dolgokat. Segít abban is, hogy higgadtan fogadj csapásokat, amelyek egyébként a kétségbeesésbe kergetnének.

A boldogság, a gazdagság és a siker mind különböző célok melléktermékei - közvetlenül maguk nem lehetnek célok.

Az alkotó élet titka az, hogy felnőtt korban is megőrizzük a gyermekkor szellemét.

A zsenialitás alig több, mint képesség arra, hogy ne a megszokott módon nézzünk dolgokra.

Minden megoldás új problémát szül.

Nincs öregebb annál, mint akiben kihunyt a lelkesedés lángja.

Tatiosz

"Tudjunk jóban lenni a világgal, és a világ visszamosolyog ránk."

Tatiosz

"Életünk mibenléte: sűrűn gyakorolni fogyatékosságainkat."

Tatiosz

"Aki nem fél attól, hogy butának lássék, máris megtette az első lépést a bölcsesség felé."

Tatiosz

"A tévedésnek két arca van: a "nem" és az "igen"."

"Az igazi szeretet próbája egyedül az, hogy nem fél a másik ember szeretetétől, hogy elegendő benne a szelídség, a türelem és az alázat ahhoz, hogy elfogadja azt."

Fogadd el hálásan azt, ami vagy: te a Teremtés nagy rejtélye vagy, végtelen dimenziókkal. Fogadd el. Tárd fel érzéssel, éberséggel, mély tudatossággal, sok szeretettel... igyekezz megérteni azt, ami történik. Úgy az ösztön már nem vak, akkor a vágy segítség lehet. Átsegíthet önmagán. Ha az energia veled dolgozik és nem ellened, akkor ez a Föld a Paradicsom, a te tested a templom, és ahol vagy, az szent hely...

Tatiosz

"Mindenkinek a legnagyobb gondja saját maga."

Tatiosz

"Az vagy, ami vagy. Sok minden belefér egy emberbe: tűz és hamu, lobogás és szunnyadás, kegyetlenség és megbocsátás."

Tatiosz

"A többség inkább munkálkodik, mint gondolkodik. Mielőtt megtennéd, mérlegelj! Legtöbbünk úgy van vele, hogy a tettek után is röstell gondolkodni."

Tatiosz

"Nem mindig azt tudjuk, amit megtanultunk. A tudás egyik feltétele a személyiség. Ha háború dúl a lélekben, csatát vesztenek a gondolatok."

Tatiosz

"Tanítani nem annyi, mint tölcsérrel betölteni a tudományt a fejekbe - ez a szellem meggyalázása volna. Tanítani tudni annyi, mint szépérzékkel gondolkodni tanítani."

Tatiosz

"Önelégült fejben nincs helye tudásnak."

Tatiosz

"A világban annyit érünk, amennyit tudunk; a magunk számára annyit érünk, amennyire szeretünk."

Tatiosz

"A szeretet és a tudás ha vetélkednének, a szeretet mosolyogna a tudás azon erőfeszítésén, amellyel előbbrevalóságát próbálná bizonyítani."

Tatiosz

"Tudni tudhatunk, ha tanultunk; szeretni viszont csak az az ember képes, akinek szívében béke és megértés lakozik."

Tatiosz

"A tudat nem hagyja, hogy félrevezessék, csak az ember."

Tatiosz

"Amire nincs magyarázat, ott felbukkannak a misztikusok. Nem kínlódnak a probléma megoldásával, a biztos megoldást kínálják arra a kérdésre, amelyre nincs magyarázat."

Márai Sándor: Füveskönyv

A barátságról

Nincs emberi kapcsolat, mely megrendítőbb, mélyebb lenne, mint a barátság. A szerelmesek, igen, még a szülők és gyermekek kapcsolatában is mennyi az önzés és a hiúság! Csak a barát nem önző; máskülönben nem barát. Csak a barát nem hiú, mert minden jót és szépet barátjának akar, nem önmagának. A szerelmes mindig akar valamit; a barát nem akar önmagának semmit. A gyermek mindig kapni akar a szüleitől, túl akarja szárnyalni atyját; a barát nem akar kapni, sem túlszárnyalni. Nincs titkosabb és nemesebb ajándék az életben, mint a szűkszavú, megértő, türelmes és áldozatkész barátság. S nincs ritkább.

Montaigne, mikor eltűnődött az érzés fölött, mely La Boétie-hez fűzte, ezt mondotta: "Barátok voltunk... Mert ő volt ő, s mert én voltam én." Ez felette pontos. S Seneca ezt írja egyhelyt Luciliusnak: "Aki barát, szeret, de aki szeret, nem mindig barát." Ez a megállapítás több is, mint pontosság: ez már az igazság. Minden szeretet gyanús, mert önzés és fukarság lappang hamujában. Csak a barát vonzalma önzetlen, nincs benne érdek, sem az érzékek játéka. A barátság szolgálat, erős és komoly szolgálat, a legnagyobb emberi próba és szerep.

Márai Sándor: Füveskönyv

A mozdulatok rendtartásáról

Vigyázz arra, hogy soha ne kapkodj, s munkádban, a társaséletben, igen, a köznapi cselekedetekben is engedelmeskedj a tények és helyzetek szigorú következetességének. Ne akarj két kezeddel kétféleképpen cselekedni ugyanabban a pillanatban. Mikor levelet írsz, ne hallgasd a telefonkagylót. Mikor dohányzol, ne akarja egyidejűleg meggyógyulni légcsőhurutodból. Mikor olvasol, ne hallgass zenét. És főként: figyelj a feladatok és helyzetek mély rendjére. Van egyfajta kézügyesség az emberi feladatok alján; ezt nem árt megtanulni. Ha megfogsz valamit, fogd két kézzel és erősen, ha elengedsz valamit, engedd el tudatosan és minden következménnyel, ha szólsz, álljon szavad az időben, mint a kő, ha örülsz valaminek, örülj fenntartás nélkül. Van valamilyen kézművességi része is az életnek; s a köznapoknak is van mesterfogása. S a hétfőnek is van kontára. Figyelj mozdulataidra. A legtöbb emberi szerencsétlenség oka nem is a görög balsors, hanem az ügyetlenség, tunyaság, lomposság. Tanuld meg ezt a mesterséget, az életet, maradj az élet mestere mozdulatal és cselekedettel is.