2011. február 26., szombat

Paulo Coelho: Beszélgetés a Mesterrel

"Az őrangyalunk gyakran valakinek az ajkain keresztül közöl velünk dolgokat, ez a válasz azonban véletlenszerűen érkezik, általában egy olyan pillanatban, amikor nem hagyjuk, hogy szorongásaink beárnyékolják az élet csodáját."

Paulo Coelho: Beszélgetés gyermekekkel

"Az emberek ilyenek... Ha valahogy magadhoz akarod kötni őket, elszöknek. Ha azonban kedveskedsz nekik, melletted maradnak."

Paulo Coelho: A portobellói boszorkány

"Van valamitek, amit nem adnátok oda? Mindent, amitek van, oda fogtok adni egy napon. Gyakran mondjátok: 'Adnék én, de csak az arra érdemeseknek.' Kertetekben a fák nem mondják ezt, sem nyájatok a legelőn. Adnak, hogy élhessenek, mert a nem-adás elpusztít."

Paulo Coelho: A Piedra folyó partján ültem és sírtam

"Rájöttem, amire rá kellett jönnöm: az Igazság mindig ott van, ahol a Hit."

Paulo Coelho

"Az igazság szabadít fel."

2011. február 22., kedd

Márai Sándor: Füveskönyv

Arról, hogy aki megtudott valamit, egykedvű lesz

A tudás mögött az egykedvűség van. Ha megtudsz valami valóságosat az életről, nyugodt leszel és egykedvű.
Ez az egykedvűség nem panaszkodik. Nem vádol, nem kér számot, nem követel bosszút, sem elégtételt, sem magyarázatot. Minden reménytelen, ami emberi. Csak az isteni a teljes, csak a lélek nem reménytelen. Mit akarhat az ember mást, mint egykedvűséget, ha emberi vágyakkal fordul az isteni felé? A beavatott ember csendes. Tudja, hogy nem lehet segíteni. A legtöbb, amit tehet, ha nem árt másoknak és magának. Aki a halál felé él, aki az emberek között él, tehát az igazságtalanságban él, mit is reméljen? Ha szívét egyfajta nyugalomra és alázatra tudja nevelni, ez már csaknem vigasztalás és derű.

Márai Sándor: Füveskönyv

Arról, hogy negyvenéves korára mindent tud az ember

Marcus Aurelius mondja, hogy negyven éves korára egy férfi, akiben világít egy szikrája az értelemnek, mindent megélt és mindent tud, ami előtte történt az időben az emberekkel, s ami az utána következő időben megtörténhet még.
A részletek lehetnek változatosak és eltérőek, de az alapélmény - minden emberi élet közös alapélménye - negyven év alatt csakugyan megtörténik minden emberrel. Megélte a szenvedélyeket, tapasztalta a természeti törvények állandóságát, és teljes bizonyossággal tudja, hogy halandó. Többet nem tudott Caesar sem, Antonius sem, Marcus Aurelius sem, többet nem fog tudni az ember az időben önmagáról és a világról soha. Minden más csak ismétlődés.

Márai Sándor: Füveskönyv

Azokról, akik társaságban előadnak

Vigyáznunk kell társaságban azokra az emberekre, akik soha nem asztalszomszédjukhoz, hanem mindig az egész társasághoz beszélnek, azt akarják, hogy minden szavukat minden jelenlévő hallja, zsugorian vigyáznak arra, hogy egyetlen szavuk se guruljon asztal alá, állandóan történetkéket mesélnek, előadásokat tartanak a maguk kíválóságának bizonyítására és a társaság elbűvölésére. Az ilyen embereket kedvelik és szívesen hívják társaságba, mert elfoglalják a jelenlévők eszméletét, érdekességet és néha jókedvű hangulatot nyújtanak az egybegyűlteknek. De ezek az emberek hamis próféták: nem az a fontos nekik, amit mondanak, nem is, hogy meggyőzzék azokat, akikhez beszélnek: egyes-egyedül saját hiúságuk kielégülése fontos nekik. Az ilyen emberek társaságát tanácsos gondosan kerülni.

Márai Sándor: Füveskönyv

A világ hívásáról

Sok bonyodalmat és zavart okozott életemben a világ hívásának, vonzásának s a lényemtől és hajlamaimtól idegen világi szereplésnek állandó összeütközése. Mert az emberek társas lények, s ez a szép hajlam egyáltalán nem megvetni való bennük: helyes, ha az emberek keresik egymás társaságát, értelmes és baráti hangulatú beszélgetések során megismerik egymás nézeteit, s ha legtöbbször nem is kapnak mást az együttlétektől, mint az élet magányának időleges feloldását, már ez is megérte azt a kevés fáradtságot és kényelmetlenséget, amely az ilyen összejövetelek ára. Az ember társas lény, s legtöbbször éppen társaságban bontja ki jellemének szép képességeit: aki méltányosan és türelmesen társalog, meggondolt és kellemesen fogalmazott párbeszédben iparkodik megismerni embertársai nézeteit a világról és az emberi sorskérdésekről, türelmesen felel az ellenvetésekre, nem ítél idő előtt, jól fogalmazza meg válaszait és aztán alkalmazkodásból, udvariasságból sem hajlandó eltérni attól, amit igazságnak megismert: az ilyen ember tulajdonképpen a legszebb emberi feladatot végzi, mikor társaságba megy, s ott megismeri embertársai véleményét és nem hallgatja el  a magáét. De a legtöbb embert inkább csak a hiúság, az unalom elől való menekülés vágya vezérli embertársai körébe; s nagyon ritka az olyan eset, melyet emberek között töltünk el, és utána nem éreztünk bűntudatot, mintha valamilyen kicsapongásnak vagy tivornyának lettünk volna részesei és bűntársai. Nagyon kell vigyázni, hogy kerüljük az olyan házak meghívásait, ahol a háziak a "társaság"-tól valamilyen társaságbeli vagy mesterségbeli rangjelzést remélnek. Az ilyen társas együttléteknél a meghívottakat úgy tekintik, mint egyfajta ritka árut, melyet a háziak eladnak a világi hiúság piacán.
A társas életet, annak nagyvilági vagy mesterségi változatait mindig kerültem. Nem röstelltem azt sem, ha meg kellett bántanom embereket, akik hiúságuk vagy hamisan értelmezett becsvágyuk érdekében hívogattak házukhoz. "Meghívni" nagy művészet, igen sok lelki nemesség, tapintat, emberi- és helyzetismeret kell hozzá. S meghívást elfogadni, vagy nem fogadni el: ez is jellem kérdése, mint minden emberi kérdés.

Paulo Coelho: A Piedra folyó partján ültem és sírtam

"Aki - őszintén - a hit ösvényén halad, képes lesz egyesülni az Istennel és csodákat tenni."

Paulo Coelho: A Piedra folyó partján ültem és sírtam

"Könnyű azért szenvedni, mert szeretünk valamit, vagy mert küldetésünk van: az ilyen szenvedés csak jobbá tesz minket."

Paulo Coelho: A fény harcosának kézikönyve

"Az Úton járó tiszteletben tartja a kicsinyt és megfoghatatlant, s tetteit mindig pontosan időzíti."

Paulo Coelho: Tizenegy perc

"A tavasznak sem mondhatjuk: remélem, hogy hamar jössz, és sokáig maradsz. Csak azt mondhatjuk: gyere és ajándékozz meg a reménnyel, és maradj, ameddig tudsz."

Paulo Coelho: A Piedra folyó partján ültem és sírtam

"Boldogok, akik megtehetik az első lépéseket. Egy napon megértik az emberek, hogy mindannyian tudunk az angyalok nyelvén beszélni."

Paulo Coelho: Válságok és csapdáik

"Bizonyos viharok, mielőtt betörnének a kertünkbe, apró üzeneteket küldenek, melyekkel lustaságból nem foglalkozunk."

Paulo Coelho: Latin-amerikai történetek

"Ahelyett, hogy átkoznád a helyet, ahová estél, keresd meg inkább a zuhanásod okát."

Paulo Coelho: A fény harcosának kézikönyve

"A fény harcosa tiszteletben tartja felebarátai szenvedését, és nem hasonlítja össze a sajátjával. A szenvedés kelyhéből nem mindenki részesül egyformán."

Paulo Coelho: A győztes egyedül van

"Aki nem ismeri fel a problémákat rejtő ajtót, oda jut, hogy nyitva hagyja, és beengedi a tragédiákat."

Paulo Coelho: A fény harcosának kézikönyve

"A harcos nem fél egy kicsit őrültnek lenni, ha kell. Mert sem a harcban, sem a szerelemben nem láthat mindent előre."

Paulo Coelho: A valkűrök

"A föld által megtermelt javak a szükségletek, nem pedig a mohóság kielégítésére elegendők."

Paulo Coelho: Brida

"Csak úgy kaphatunk képet arról, hogy kik is vagyunk, ha elfogadjuk a bennünk lévő vágyakat, Uram. Ámen."

Paulo Coelho: A Piedra folyó partján ültem és sírtam

"Nem kell hegyeket elmozdítani a helyükből, hogy bebizonyítsuk a hitünket."

2011. február 19., szombat

Paulo Coelho: A Zahir

"Hiszem, hogy az embernek mindennap lehetősége nyílik rá, hogy az élet minden területén eldönthesse, melyik a legjobb lépés."

Paulo Coelho: Felelősség és kockázat

"A harcos hagyja, hogy a döntés megszülessen. Ha igent kell mondani, bátran mondja ki. Ha nemet kell mondani, gyávaság nélkül mondja ki. A harcos, ha felelősséget vállal valamiért, megtartja a szavát."

Paulo Coelho: A fény harcosának kézikönyve

"Isten a csöndet használja arra, hogy megtanítson a szavak felelősségére. A fáradtságot használja arra, hogy megértesse az ébredés értelmét. A betegséget pedig arra, hogy ráébresszen az egészség fontosságára."

Paulo Coelho: Brida

"Minden emberben van belül valami, ami sokkal fontosabb, mint önmaga: az Adománya. Isten ugyanis minden ember kezébe adott valamilyen Adományt - az eszközt, amely által Ő megtestesül a világban, és segít az emberiségen."

Paulo Coelho: A fény harcosa és az ő világa

"A harcos csak a fény eszköze. Semmi nem készteti az öntömjénezésre, sem az önvádaskodásra; csak az a cél hajtja, hogy beteljesítse, amit rászabott a sors."

Paulo Coelho: A fény harcosának kézikönyve

"A fény harcosa nem vesztegeti idejét ostoba támadásokra: tudja, hogy megvan a maga sorsa, amit be kell teljesítenie."

Paulo Coelho: A Piedra folyó partján ültem és sírtam

"A világon minden ember kapott valami adományt az égtől. Ez valakiben magától megmutatkozik, valakinek viszont meg kell dolgoznia érte, hogy megtalálja."

Paulo Coelho: Jekatyerinburg és Novoszibirszk között

"Az út sokszor saját magát vezeti, hogy rávegye az utast a következő kanyar mögött rejlő dolgok felfedezésére."

Paulo Coelho: A Piedra folyó partján ültem és sírtam

"Kövesd az álmaidat, változtasd meg az életed, és lépj rá Isten ösvényére. Tégy csodákat. Gyógyíts. Prófétálj. Hallgass az őrangyalodra. Változz meg. Legyél harcos, és harcolj boldogan. Merj kockáztatni."

Paulo Coelho: A győztes egyedül van

"Egy álom megvalósulásának nincsen határideje; az élet egyik óráról a másikra megváltozhat, a döntő pillanat vár, az elszántság folyamatos próbatétel alatt áll."

Márai Sándor: Füveskönyv

A jóra való restségről

A legtöbb emberi szerencsétlenség, nyomorúság, a reménytelen, szégyenletes és baljós emberi helyzetek igazi oka leggyakrabban nem is az emberek gonoszsága, hanem egyszerűen a tunyaság. Az a bizonyos "jóra való restség", melyről a Biblia is beszél. Egy gyilkos meglehetősen ritka emberi tünemény. A gyilkossághoz már erő kell, egyéniség, képzelőerő, nagy indulatok. Gyilkosok ellen lehet védekezni is. Aki gyakoribb, s aki ellen nem lehet védekezni, s aki az emberi nyomorúságot és tragédiákat milliószámra tenyészti, az a jámbor és tunya ember, aki elfordítja fejét, ha valamilyen aljasságot vagy jogtalanságot lát, nem emeli fel a telefonkagylót, ha segíthetne is e figyelmeztetéssel, óvatosan körüljárja az emberi nyomorúságot és szótlanul odább megy mellőle, holott különösebb áldozat és erőfeszítés nélkül visszaadhatná egy ember kedvét az élethez, vagy segíthetne egy nyomorulton. Az ember, aki harcra kel a világgal a maga zsarnoksága érdekében, nem olyan veszedelmes, mint az udvarias, sunyi és megfontolt középszerűség, a hümmögő középutasság, a gyáva és lusta önzés. Ez a főbűn. Ez a fajta ember csinálja a világot olyanná, amilyen, s neki köszönhetjük, ha e tapasztalatok birtokában különösebb sajnálkozás nélkül búcsúzunk halálunk órájában az emberi világtól.

Márai Sándor: Füveskönyv

A szenvedélyről

Azt hinni, hogy elvonulhatunk a szenvedély elől, éppen olyan őrület, mintha komolyan hinné valaki, hogy homokból házat és menedéket építhet a sivatag közepén számum ellen.
A szenvedély éppen úgy értelme életünknek, mint az értelem, a mértéktartás és a megfontolt védekezés. Csak az lehet teljes és a természet rendjéhez okos engedelmességgel simuló ember, aki természetének megfelelő mértékkel és őszinteséggel tudja átadni magát teste és jelleme szenvedélyeinek. De nem lesz állat, mert ismeri a határokat, ahol foggal és körömmel meg kell kapaszkodnia a szélviharban, mely reátört, az értelem korlátaiba. Ne tagadd a testet, de bánj vele méltányosan és fölényesen, mint az idomító a fenevaddal. Ne tagadd a becsvágyat, de jelöld ki határait. Ne tagadd az érzékeket, de úgy járj és kelj érzékeid lázadása közepette, mint a kapitány a viharba jutott hajó lázongó matrózai között: szigorral, megértéssel, kérlelhetetlenül és hősiesen. Mást nem tehetsz. Ez a legtöbb, amit ember tehet.

2011. február 18., péntek

Márai Sándor: Füveskönyv

A kísértésről és a tapasztalásról

A kérdésre, vajon vérteznek-e a tapasztalatok az élet olcsó vagy veszélyes, nagy erővel megszólaló kísértései ellen, tagadással kell felelni. Ilyen kísértések a hamis becsvágy, az indulati lehetőségek, mint a szerelem, szereplés, világi siker, az érzékek csábításai, az egészségünkre káros étkezésbeli túlzások, az ital és a bódítószerek, a testi szenvedélyek s azoknál is károsabb és veszélyesebb szellemi és jellembeli eltévelyedések, mint a bosszúvágy, a hazugság, a kapzsiság. Mindezek a veszélyek és csábítások minden életkorban konok ismétlődéssel kísértik meg az embert. A tapasztalás, mely arra tanít, hogy minden túlzás, hazugság és tisztátalan szándék csalódáshoz, csömörhöz, megaláztatáshoz és betegséghez vezet, nem óv meg attól, hogy e kísértések áldozatai legyünk. Csak a jellemünkhöz való hűség óvhat meg a bukástól, nem pedig a tapasztalataink. A természetben nincsen föltétlenül rossz az ember számára, amit nem tudunk büntetlenül egyeztetni jellemünkkel. Tehát itt is, mint mindig, mikor döntenünk kell, ne azt kutassuk, vajon a kínálkozó csábítás önmagában jó-e vagy rossz, hanem csak azt kérdezzük: megfér-e jellemünkkel az, amit elkövetni szándékozunk? A világi tapasztalás nem olyan fontos, mint jellemünk alapos és föltétlen ismerete. Vannak tapasztalatlan emberek, akik hűségesek jellemükhöz és ezért nem buknak el a világi vizsgán, s vannak öreg, agyafúrt rókák, akik nem tudják vágyaikat jellemükhöz igazítani, s ezrt mindegyre elbuknak és szégyenletesen orra esnek."

Idézetek Máraitól

"Alkosd és ápold lelkedet, mint egy kertet, vigyázz az élet évszakaira, mikor a gyomlálás, a gazszedés, a trágyázás ideje van, s a másikra, mikor minden kivirul lelkedben, s illatos és buja lesz, s megint a másikra, mikor minden elhervad, s ez így van rendjén, s megint a másikra, mikor letakar és befed mindent fehér lepleivel a halál. Virágozz és pusztulj, mint a kert: mert minden benned van. Tudjad ezt : te vagy a kert és a kertész egyszerre."

Idézetek Máraitól

"Műveden építs mindennap valamit, mindennap. Néha csak javítsd egy részletét, néha, mikor erőtlen vagy, csak rendezgesd, tedd helyére a rendetlen sorokat és oldalakat. De mindennap építsd egy mozdulattal."