Ha tudsz egy szóval úgy fordítani a dolgon, hogy megvilágosodjék a kérdés, akkor miért ködösítesz?

 

Ha tudsz egy mosollyal más arcára mosolyt csalni, akkor miért pártolod a mogorvaságot?

 

Ha tudsz egy kézmozdulattal másokon segíteni, miért tartod karjaidat béna lustaságban?

 

Ha tudsz szeretni, miért várod el, hogy előbb mások szeressenek?

Mindenki annyit ér, amennyit mond és gondol.

Egyetlen igennel felépíthetünk mindent, és egyetlen nemmel összerombolhatunk mindent. Ne fukarkodjunk a helyénvaló dícsérettel! Az igaz vélemény: fénysugár. Az igazságtalanság: kőbe vésett fájdalom.

Az embereknek igenis szükségük van kritikára, ha már önkritikájuk nincsen!

A siker azoknak fontos, akik sohasem lesznek sikeresek.

Az ismertséget áhító ember oly eltökélt, hogy azt sem bánja, ha gáncsolják, csak foglalkozzanak vele.

A szánalom ingyen van, de az irigységért meg kell dolgozni.

Márai Sándor: Füveskönyv

Arról, hogy a dolgokat meg kell várni

 

Megvárni, egy angyal és egy szent türelmével, amíg a dolgok - emberek, eszmék, helyzetek -, melyek hozzád tartoznak, eljutnak hozzád. Egyetlen lépést sem sietni feléjük, egyetlen mozdulattal, szóval sem siettetni közeledtüket. Mert bizonyos emberek, eszmék, helyzetek, melyek életedhez, jellemedhez, világi és szellemi sorsodhoz tartoznak, álandóan útban vannak feléd. Könyvek. Férfiak. Nők. Barátságok. Megismerések, igazságok. Ez mind feléd tart lassú hömpölygéssel, s találkoznotok kell egy napon. De te ne kapokodj, ne siettesd útjukat és közeledésüket. Ha nagyon sietsz feléjük, elkerülheted azt, ami fontos és személyesen a tiéd. Várj, nagy erővel, figyelmesen, egész sorsoddal és életeddel.

Márai Sándor: Füveskönyv

Arról, hogy a betegség pihenés

 

Az élet rettenetes versenyében legtöbb ember csak akkor pihen meg, ha beteg. A betegség a francia költő szavával, nemcsak a szegények utazása, hanem a szegények nyaralása, téli Riviérája, Tátrája és Egyiptoma is. A lázas kedélyekre a betegség igazi lázat küld, hogy kissé megnyugodjanak. A becsvágyó és kielégületlen ámokfutó, aki - mint Kleist, a költő - "váltogatja a városokat, mint a lázbeteg a vánkosokat", csak a betegágyban eszmél igazi vágyaira, reménytelen szenvedélyeire.

A betegség pihenés is, ez közhely. Ezért előzd meg a természet parancsát, a kényszerű betegszabadságot, s iktass  életed iramába apró, mesterséges betegségeket, hogy megpihenjél. Makkegészségesen őrizd néha egy napon át az ágyat. Farkasétvágyad van, a szöget is megrágnád: koplalj önként egy-két napot. Szíved nem zsörtölődik még a nikotin miatt: jutalmazd meg azzal, hogy parancsoló szükség nélkül abbahagyod három napra a cigarettát. A szervezet olyan hálás a legcsekélyebb figyelemért! S ezek az apró mesterséges, a betegség parancsa nélkül felidézett betegségi és gyógyítási állapotok, önkéntes diéták,  megvonások és pihenések felérnek egy keleti úttal vagy egy vakbélműtéttel. Kíséreld meg. Csodákat látsz majd.