Tatiosz

"Mindenkinek a legnagyobb gondja saját maga."

Tatiosz

"Az vagy, ami vagy. Sok minden belefér egy emberbe: tűz és hamu, lobogás és szunnyadás, kegyetlenség és megbocsátás."

Tatiosz

"A többség inkább munkálkodik, mint gondolkodik. Mielőtt megtennéd, mérlegelj! Legtöbbünk úgy van vele, hogy a tettek után is röstell gondolkodni."

Tatiosz

"Nem mindig azt tudjuk, amit megtanultunk. A tudás egyik feltétele a személyiség. Ha háború dúl a lélekben, csatát vesztenek a gondolatok."

Tatiosz

"Tanítani nem annyi, mint tölcsérrel betölteni a tudományt a fejekbe - ez a szellem meggyalázása volna. Tanítani tudni annyi, mint szépérzékkel gondolkodni tanítani."

Tatiosz

"Önelégült fejben nincs helye tudásnak."

Tatiosz

"A világban annyit érünk, amennyit tudunk; a magunk számára annyit érünk, amennyire szeretünk."

Tatiosz

"A szeretet és a tudás ha vetélkednének, a szeretet mosolyogna a tudás azon erőfeszítésén, amellyel előbbrevalóságát próbálná bizonyítani."

Tatiosz

"Tudni tudhatunk, ha tanultunk; szeretni viszont csak az az ember képes, akinek szívében béke és megértés lakozik."

Tatiosz

"A tudat nem hagyja, hogy félrevezessék, csak az ember."

Tatiosz

"Amire nincs magyarázat, ott felbukkannak a misztikusok. Nem kínlódnak a probléma megoldásával, a biztos megoldást kínálják arra a kérdésre, amelyre nincs magyarázat."

Márai Sándor: Füveskönyv

A barátságról

Nincs emberi kapcsolat, mely megrendítőbb, mélyebb lenne, mint a barátság. A szerelmesek, igen, még a szülők és gyermekek kapcsolatában is mennyi az önzés és a hiúság! Csak a barát nem önző; máskülönben nem barát. Csak a barát nem hiú, mert minden jót és szépet barátjának akar, nem önmagának. A szerelmes mindig akar valamit; a barát nem akar önmagának semmit. A gyermek mindig kapni akar a szüleitől, túl akarja szárnyalni atyját; a barát nem akar kapni, sem túlszárnyalni. Nincs titkosabb és nemesebb ajándék az életben, mint a szűkszavú, megértő, türelmes és áldozatkész barátság. S nincs ritkább.

Montaigne, mikor eltűnődött az érzés fölött, mely La Boétie-hez fűzte, ezt mondotta: "Barátok voltunk... Mert ő volt ő, s mert én voltam én." Ez felette pontos. S Seneca ezt írja egyhelyt Luciliusnak: "Aki barát, szeret, de aki szeret, nem mindig barát." Ez a megállapítás több is, mint pontosság: ez már az igazság. Minden szeretet gyanús, mert önzés és fukarság lappang hamujában. Csak a barát vonzalma önzetlen, nincs benne érdek, sem az érzékek játéka. A barátság szolgálat, erős és komoly szolgálat, a legnagyobb emberi próba és szerep.

Márai Sándor: Füveskönyv

A mozdulatok rendtartásáról

Vigyázz arra, hogy soha ne kapkodj, s munkádban, a társaséletben, igen, a köznapi cselekedetekben is engedelmeskedj a tények és helyzetek szigorú következetességének. Ne akarj két kezeddel kétféleképpen cselekedni ugyanabban a pillanatban. Mikor levelet írsz, ne hallgasd a telefonkagylót. Mikor dohányzol, ne akarja egyidejűleg meggyógyulni légcsőhurutodból. Mikor olvasol, ne hallgass zenét. És főként: figyelj a feladatok és helyzetek mély rendjére. Van egyfajta kézügyesség az emberi feladatok alján; ezt nem árt megtanulni. Ha megfogsz valamit, fogd két kézzel és erősen, ha elengedsz valamit, engedd el tudatosan és minden következménnyel, ha szólsz, álljon szavad az időben, mint a kő, ha örülsz valaminek, örülj fenntartás nélkül. Van valamilyen kézművességi része is az életnek; s a köznapoknak is van mesterfogása. S a hétfőnek is van kontára. Figyelj mozdulataidra. A legtöbb emberi szerencsétlenség oka nem is a görög balsors, hanem az ügyetlenség, tunyaság, lomposság. Tanuld meg ezt a mesterséget, az életet, maradj az élet mestere mozdulatal és cselekedettel is.