Mennyei szférák zenéje

Tatiosz

"Gondolataink valódi nagyságának próbatétele: elviselni azt, ami a sorsuk - a meghurcoltatást. Az igazi gondolatok öröklétűek, ebben áll az értékük."

Tatiosz

"Nem mindig szükséges, hogy az igazság testet öltsön, de annál inkább szükséges, hogy néhanapján elismerjék."

Tatiosz

" A jó szót, az okos gondolatot, az értelmes cselekedetet egyszer majd előnyben részesítik az emberek, és eljő az az idő, amidőn értelme, hitele és becsülete lesz a félve kimondott igazságnak."

Tatiosz

"Legtöbbször nem azt látjuk, ami van, hanem azt, aminek látását megtanultuk."

Tatiosz

"Ne higgy a szemednek, a szíveddel láss."

Tatiosz

"A nagy gondolatok az értelemben, az örökérvényű bölcsességek a szívben fogannak."

Tatiosz

"Nagy jellemmel és merész kezdeményezésekkel semmire sem jut az, ki gondolkodni nem tud."

Út a nyugalomhoz - Mindennapi tűnődések

Ha egyetlen hibádat felismered, többet ér, mint ezernyi hibáját felismerni másnak. Ahelyett, hogy rosszat mondanál az emberekről, ütköznél velük és nyugtalanságot keltenél az életükben, szemléld őket teljes valóságukban. Gondolj inkább jó tulajdonságaikra. Ha mégis örömödet lelnéd valaki becsmérlésében, azonnal képzeld azt, hogy rohadt gyümölcsbe haraptál. Így elég gyorsan leszokhatsz a sértő viselkedésről.

Út a nyugalomhoz - Mindennapi tűnődések

Ha félsz valamely fájdalomtól vagy szenvedéstől, vizsgáld meg, tehetsz-e valamit ellene. Ha igen - nincs miért aggódnod. Ha nem - akkor sincs.

Út a nyugalomhoz - Mindennapi tűnődések

Fontosak a barátok - ezért szeretném, ha minél több barátom lenne. Fontosak a mosolyok - ez is nyilvánvaló. De milyenek a mosolyok? Bőséges a választék belőlük. Némelyik gúnyos, némelyik művi, diplomata mosoly. Ezek nem elégítenek ki, sokkal inkább félelmet, gyanakvást keltenek bennem. Ám a valódi mosoly reményt adó, bíztató, üdítő. Ha azt akarjuk, hogy valódi mosoly ragyogjon az arcunkon, meg kell teremtenünk magunkban a valódi mosoly forrását.

Békés hangulatú japán zene

Meditációs zene - Japán kert

Meditációs zene

Márai Sándor: Füveskönyv

Az emberi anyagról

Ötezer éve, tízezer éve nem változott az emberi anyag. Csak a jelmezek változtak, az együttélés rendszerei és feltételei. Az, ami az ember - a lélek és a jellem -, nem változott. Ur városában, Babilonban ugyanazok az emberek éltek, mint ma Budapesten: s lelkükben ugyanúgy érzékelték a világot és pontosan úgy feleltek a világra. Csak éppen - műszerek nélkül - közelebb voltak a világ titkaihoz, az időhöz, a csillagokhoz, a természet jelbeszédéhez. Hallásuk finomabb volt, látásuk - távcső nélkül is - élesebb, érzékelőbb, sejtőbb, megragadóbb. Az emberi anyag nem változott, de az ember - hála néhány lángésznek és műszernek - vakabb és süketebb a civilizációban, mint volt az emberi idők elején. Tunyább és bambább. Értesültebb és ugyanakkor tudatlanabb. Azt hiszi, gombnyomásra igazgatja a világegyetemet. Ez az óriási szerkezet, a civilizáció, száműzte az embert a világ nagy, titkos, bensőséges közösségéből.

Márai Sándor: Füveskönyv

A sárgarépáról

Tapasztaltam, hogy a finomra reszelt, citromlével megöntözött nyers sárgarépa nemcsak üdítő étek, hanem nyugtatja az idegeket, így különösen a szemidegeket. Úgy hallottam - ezt már nem tapasztaltam személyesen -, hogy a nyers sárgarépának egyik alkatrésze, a karotin, mindenképpen erősíti a látóidegeket, s néha megakadályoz vakulási folyamatokat is, eltünteti a kezdődő szürkehályogot. Ez lehetséges, de nem biztos. Ami bizonyos, hogy a citromlével öntözött nyers, reszelt sárgarépa, melyet étkezés közben, saláta helyett is fogyaszthatunk, erősíti a szervezetet, üdít, van benne valami hasznos és gyógyító. Bizonyos az is, hogy nem árt. Ugyanígy ajánlhatom a hámozatlan almát - ha itt az évszak, mindennap egyet - s a citrom- és narancslé bőséges fogyasztását. Észrevettem, hogy olyan években, mikor tél végén  bőségesen, mindennap fogyasztottam nyers sárgarépát, citrom- és narancslevet, nem kaptam meghűléses, fertőző betegségeket.

Márai Sándor: Füvesköny

Az elszámolásról

Egy napon mindenről el kell számolni. De mindenről. Ez elkerülhetetlen. S akárhogy odázod: amiben hibáztál, amivel adós vagy, amihez gyáva voltál, amiben bűnös vagy, mindezért számot adsz egy napon. Ezért erősítsd mindegyre lelkedet: mert nem vagy te bűntelen. S ha máglyára visznek, tudjad: ártatlan is vagyok, de bűnös is vagyok. S számolj el önként, elébb, mint követelik: bölcsen cselekszel így, s az emberek is jobban megbecsülnek, ha ezt teszed. Ne halogasd az elszámolást. Mit is remélhetsz? Ember vagy, tehát bűnös vagy.

Márai Sándor: Füveskönyv

Arról, hogy a csomagolás öregít

Utazz, de kis poggyásszal. Utazz, de minden pillanatban tudjad, hogy nincs igazi maradása sehol az utasnak. Ne tölts sok időt málhád rendezgetésével, ne cipelj útjaidra fölösleges tárgyakat. A csomagolás öregít.

Az élet apró, mellékes feladatai öregítenek legfurfangosabban. A szöszmötölés, a mindennapok szertartásainak fölösleges bonyodalmai, a leszakadt gombok felett érzett bosszúság, az idejében el nem küldött levelek gondja, a csomagolás útközben. Az ember nemcsak dramatikusan öregszik, lengő fehér fürtökkel és meszes erekkel, nem. Az ember akkor is idő előtt öregszik, ha a szennyes nem fér egy hét múltán málhádba, holott egy hét előtt, vasalt állapotban, még pompásan elfért. Utazz könnyen, mint a madarak. Így messzebb jutsz és fiatal maradsz.

Márai Sándor: Füveskönyv

Arról, hogy emberi méretekben élünk

Fáradt vagy élni? Igen, egy napon úgy érzed, túlságos feladatra vállalkoztál, mikor embernek születtél e földre.

Túl sok volt az ellenállás, a kiszámíthatatlan, az ellenséges, az aljas, a reménytelen, túl sok volt a feladat, túl sok a szenvedés, a csalódás. De nem gondolod-e, nem érzed-e hogy éppen ez a reménytelenség, ez a "túl", ez a "sok" adott rangot és értelmet életednek? Nem érzed-e, hogy feladatod volt, személyes dolgod? Nem érzed-e, hogy a természet, mely olyan esztelenül túloz és pazarol, megtisztelt azzal, hogy embernek alkotott és emberi mértékben szabta ki feladatod a földön? Mi lehetsz más, mint fáradt? Ez volt a dolgod: hogy élj és elfáradjál.

Tatiosz

"Ha a világot meg akarod váltani - márpedig akard! -, el kell fogadnod olyannak, amilyen."

Tatiosz

"Örök tulajdonunk: az emberi természet - nagyszerűségével és balfogásaival egyetemben."

Tatiosz

"Hallgass a szívedre! Ne vonakodj követni szavát! Ő a legszentebb dolgok előhírnöke, a magasabb rendű tevékenység szülője, s a tehetség melegágya.

Tatiosz

"A bölcsesség nem a fejünkben rejlik, hanem a szívünkben."

Tatiosz

"Aki nem fél attól, hogy butának lássék, máris megtette az első lépést a bölcsesség felé."

Tatiosz

"Bölcs lehetsz parádé nélkül, csalhatatlanság nélkül, de bölcsesség nélkül aligha."

Tatiosz

"Életünk mibenléte: sűrűn gyakorolni fogyatékosságainkat."

Tatiosz

"A tudatlan nagyhangúnak legtöbbször csodálója is akad: minden ostoba talál egy még ostobábbat, aki visszhangozza és tömjénezi őt."

Tatiosz

"Aki tapsot vár, megtapsolják; aki igaz véleményt, ahhoz őszinték az emberek."

Tatiosz

"A világ kezdetétől fogva a legkelendőbb portéka a tudatlanság."

Tatiosz

"A bölcs észrevehetetlen: tudásával nem hivalkodik, csak érezzük jelenlétét;
mértéktartó: mélységeit nem herdálja kis dolgokra;
szerény: e mélység számára akár egy vízcsepp;
méltósága senkit sem bánt: nem örül, ha ünneplik, és nem fáj neki, ha gúnyolják;
természetes, akár a felkelő nap: tudása tiszta égbolt, melyet nem zavar a felhők átvonulása;
hallgatással többet ér el, mint száz beszéddel: nem szava, hanem lénye a példaadó;
élő tükör: ha a szemébe nézel, megpillanthatod a mindenséget;
ajtaja mindig nyitva áll: ha belépsz rajta, kitárul előtted a világ.

Tatiosz

"Tudjunk jóban lenni a világgal, és a világ visszamosolyog ránk."

Tatiosz

"Aki a végsőkig megfigyelő marad, elszalasztja a pillanatot."

Tatiosz

"Ha egymillió évig tartana egy élet, az embereket akkor is az érdekelné inkább, hogyan hosszabíthatnák meg nem éppen rövid életüket, semmint az, hogy hogyan élhetnének bölcsebben."

Tatiosz

"Ha azt mondjuk: 'később', talán a 'semmikor'-ra gondolunk. A halogatás árt a léleknek, de használ a megfontolásnak."

Tatiosz

"Aki a végsőkig megfigyelő marad, elszalasztja a pillanatot."

Tatiosz

"Mindig tudd, a dolgok egyszer történnek meg veled; a legértékesebb idő a pillanat, amelyben élsz."

Tatiosz

"Az élet és a szeretet csak egyetlen időt ismer: a jelent. Az egyetlen érzékelhető és valóságos idő a pillanat, amelyben élünk, és amelyben szeretünk."

Tatiosz

"Minek vágyódsz a távolba, az élet karnyújtásnyira van tőled."

Tatiosz

"Ismeretek híján úttalan a világ. Hozzáértés és erő: szem és kéz. Bátorság nélkül meddő a tudomány. Bátorság nélkül parttalan a művészet. Legyünk eléggé bátrak a világot látni, és merészeljük a világot másként látni."

Tatiosz

"Életünk az egyetlen lehetőség, de ösvényünk nem az egyetlen út."

Márai Sándor: Füveskönyv

Az aljasságról és a segítségről

Az emberi aljasság mértéke oly korlátlan, hőfoka oly égető, találékonysága oly eredeti és változatos, megnyilatkozási képletei oly meglepőek, hogy néha meghőkölünk s úgy érezzük, ez a legnagyobb emberi erő.

De később úgy tapasztaljuk, valahányszor az emberi aljasság támad, rögtön jelentkezik az emberi segítség is. Legtöbbször gyámoltalanabb a segítő szándék, mint az aljasság, bátortalanabb, tétovább. A segítség erejét bajosabb megszervezni. De jelentkezik, kérés és hívás nélkül, néha nagyon szemérmesen, s egyszerre látnod kell, hogy az aljassággal szemben az emberi szándék megszervezi a segítséget is. Néha későn. Néha tökéletlenül. De végül diadalmasan. Ezt tapasztaltam.

Márai Sándor: Füveskönyv

Arról, hogy semmi nem ijeszthet

Mi ijeszthet, ha lelked nyugodt? Ha leküzdöd a hiúságot, a kéjvágyat és a kapzsiságot? Miféle hatalmak kínozhatnak, ha te nem kínzod magad? Mi a börtön, ha a lelked szabad? Mi a halál, ha megismerted a világot és lelkedet, s nem vágyol fölösleges és kínos részletekre? Igazán, olyan voltál, mint a gyermek, aki boldogtalan, mert nem kapta meg ezt vagy azt. Gondolod mindig ezt: "Nincs hatalmam, sem vagyonom, talán egészségem sincs. De milyen hatalmas vagyok, milyen gazdag, milyen fölényes, mert vágyaimat a dolgok igazságához és valóságához igazítom, s a lelkem szabad!" Ezt senki nem veheti el tőled, ennél többet senki nem adhat.

Márai Sándor: Füveskönyv

Az utazásról

Nem szabad egyedül utazni. A magányos utazó kényszermunkát végez. Csak bizalmas és tapintatos társaságban szabad utazni. Egy érzékeny és fogékony lelkű nő, egy figyelmes és türelmes barát társasága megsokszorozza az utazás élményeit, fokozza a látnivalók színességét, segít megérteni mindazt, amit az út és a világ mutat. Egyedül utazni kínos, feszengő érzés. Mintha kiszolgáltatnák az embert egy különös börtönnek, mely nagy, mint a világ.

Az ember csak társaságban tudja látni, érzékelni a világot. A társaság ad az út komor varázslatának, a változásnak, emberi értelmet. A vándorévek idejében sokat utaztam egyedül, kevés poggyásszal, mindig lázasan, nyugtalanul, hajszolva valamit. Hiányzott egy okos társ, aki a világ veszélyes és nyugtalanító élményében mellettem áll, akit figyelmeztetek, s aki figyelmeztet, aki megosztja a fogadók zord magányát, a vasutak gonosz idegbaját. Megfelelő ember társaságában a Földet is körülutazhatod, s úgy tűnik majd, pillanat volt az egész. Egyedül csak vánszorogsz a világon át, expresszvonaton és repülőgépen is.

Márai Sándor: Füveskönyv

Arról, hogy az árulót nem kell sajnálni

Az emberi perben, amikor csak lehet, felmentő ítéletet hozni. Csak akkor nem, ha a vádlottat lassan és hidegen kitervelt árulás bűnében találod bűnösnek.

A gyilkosnak is hamarább bocsátani meg, mint az árulónak. A gyilkos legtöbbször indulatban cselekszik, s egész sorsával fizet érette. A gyilkos és az áldozat legtöbbször kötve vannak egymáshoz, valamilyen mély és érthetetlen törvény szerint. A gyilkos legtöbbször bitóra megy. De az áruló kezed szorongatja, az áruló szemedbe néz, terveid faggatja, veled sóhajt, nyög, fogadkozik. Az árulónak ne bocsáss meg soha. Az árulónak ne irgalmazz. Aki egyszer elárult - férfi vagy nő, mindegy -, annak számára nincs többé vizsga, mentség, feloldozás. Száműzzed életedből. Részvét nélkül nézzed sorsát. Közösségben és magánéletben ő az utolsó ember, nincs mentség számára.