2011. augusztus 31., szerda

Tatiosz

"A bizonyíték és a példa közti különbség: amit bebizonyítottunk, azt tudjuk; amit példának állítunk, azt szeretnénk tudni."

Tatiosz

"Amit nem lehet pontosan meghatározni, azt nem is kell."

Tatiosz

"Igaz csak az az eredmény lehet, amely egyáltalán eredménynek tekinthető."

Tatiosz

"A tévedésnek két arca van: a "nem" és az "igen"."

Tatiosz

"Tévedéseink elől menekülhetünk, am önmagunkat mindenhová magunkkal visszük."

Út a nyugalomhoz - Mindennapi tűnődések

Úgy gondolom, hogy a vallás, az ideológia, a gazdaság és politikai rendszerek mindegyike emberi alkotás. Mivel ember alkotta őket, rokonságban kell lenniük az emberi érzéssel, szellemmel. Ha emberi érzés működteti őket, a legemberibb érzések szolgálatában állnak. A különböző vallások és ideológiák tehát csakis az emberért vannak, nem pedig ellene.

Út a nyugalomhoz - Mindennapi tűnődések

Egy olyan ember esetében, mint jómagam, az együttérzés és a vallás gyakorlása ugyanazt jelenti. De vallás nélkül is gyakorolható mindenfajta lelkiség, szellemiség. Vagyis a nem vallásos emberek is lehetnek együttérzők. Az együttérzés mindenki számára kötelező. Ha diktátor lennék, parancsba adnám a gyakorlását.

Út a nyugalomhoz - Mindennapi tűnődések

Fizikailag fejlett emberi lények vagyunk, de szellemileg fejletlenek, befejezetlenek. Az ember fizikai formája adott, a szellem képességeit ki kell fejleszteni, hogy ne tévedjünk ítéleteinkben. Senki nem garantálja szellemi kvalitásainkat. Mi magunk vagyunk felelősek értük. A garancia pedig önfegyelmünk, önismeretünk és az a felismerés, hogy a harag hátra, a jóság előre visz.

2011. augusztus 30., kedd

Út a nyugalomhoz - Mindennapi tűnődések

Minden vallásnak, a köztük lévő filozófiai különbségek ellenére is, hasonló a célja. Mindegyik az ember jobbítását, a mások iránti tiszteletet, együttérzést, szeretetet hirdeti. És ezeket a kérdéseket minden vallás többé vagy kevésbé ugyanabból a nézőpontból vizsgálja, és ugyanúgy látja az elérendő célokat is.

Út a nyugalomhoz - Mindennapi tűnődések

A tudományos kutatásnak és fejlesztésnek együtt kell működnie a meditatív kutatással és fejlesztéssel, mivel mindkettő ugyanabban érdekelt. Az egyik módszere a kísérlet, amelyet külső eszközökkel végez, a másiké a belső élmény és a tűnődés. Világosan meg kell különböztetni, hogy mi az, amit nem képes felfedni a tudomány, és mi az, amiről azt állítja, hogy nem is létezik. Amit a tudomány nem képes meglátni, arra egészen másként kell gondolnunk. Rengeteg misztikus dolog van a világon.

Tatiosz

"A mindig úton levés filozófiájának veszélye, hogy végül mégsem érkezünk meg."

Tatiosz

"Bármily csalóka is a remény, legalább arra érdemes, hogy kellemes úton vezessen el bennünket a tévedés birodalmába."

Tatiosz

"Amíg a szellem munkálkodik, szusszanásnyi időt nyer a lélek."

Tatiosz

"Ami korlátozza a szellemet, az megrontja a gondolkodást."

Márai Sándor: Füveskönyv

Az irigységről

Vannak gyógyíthatatlanul sérült emberek, kiket a kapzsiság, a hiúság és az irigység oly mélyen megfertőzött, hogy nincs semmiféle mód reá, megközelíteni és megengesztelni beteg lelküket. Ezeket szánjad, de kerüljed. Nincs az a nagylelkű cselekedet, önzetlen magatartás, bátor és nemes közeledés, ami segíthet az embereken. Különösképpen az írígység kínozz ez embereket. Epét hánynak, álmukban felordítanak, hánykolódnak vackukon, mint a nyavalyatörősök, habot köpnek, ha azt látják, hogy valaki munkával vagy a kegyes sors jóindulatával szerzett, elért valamit az életben. Betegek ezek, fertőző betegek. Kerüld a társaságukat, ne hidd, hogy érvelés, bizonyítás valaha is meggyőzheti őket. Mintha a leprásnak akarnád bizonyítani, hogy az egészségesek bűntelenek és ártatlanok! Nem hiszi el. Ha feltárod előttük betegségük igazi okát, meggyűlölnek. Ha érzéseikre akarsz hatni, fütyköst ragadnak. Oly mélyen élnek indulataikban, mint a száműzött sorsában: nem ismernek más megoldást, csak a bosszút. Ne alkudozz velük, kerüld őket, s viseld el létezésüket a földön, mint egy sorscsapást.

2011. augusztus 24., szerda

Tatiosz

"Miként a mélyben élő halaknak nincs szemük, úgy az ember is, ha alászáll, a pokol mélységében először  szemét veszíti el, s egyúttal a látását, ekkor kihunynak belőle a fények - a gondolatok."

Tatiosz

"A gondolkodás legtöbbször a jelenlévő gondolatokra vonatkozik, csak jó esetben határozza meg a bekövetkezőket."

Tatiosz

"Amit elgondoltunk, lehet tökéletesen tiszta és szép - a szó legnemesebb értelmében -, megsem biztos, hogy igaz."

Tatiosz

"Ne nevezzünk mást igazságnak, csak azt, amit nem szabad figyelmen kívül hagynunk."

Márai Sándor: Füveskönyv

Arról, hogy részt kell venned az emberek dolgában

Akárhová menekülsz, munkába, szerepbe vagy magatartásba, az emberek nem engednek el, utánad nyúlnak, megkövetelik, hogy részt vegyél mozgalmaikban, megosszad gondjaikat, terveiket és reménységeiket, kabátod szárnyát rángatják, s megtámadnak és kitagadnak, ha elvonulsz a közös feladatok elől. Bele kell nyugodnod - s ha művész vagy, gondolkozó, szemlélődő ember, nem könnyű ez! -, hogy az emberekkel kell tartanod. Velük kell sírnod és nevetned, s boldog és elégedett is úgy lehetsz csak, ha ők megengedik.
De az emberek - mondod te - csak egyenként felelősségteljes, érző és résztvevő emberek; tömegben olyanok, mint a csorda; a legolcsóbb jelszavak tüzelik őket, a legaljasabb vágyak feszítik a tömeg mellkasát. Hogyan vehetek részt dolgaikban, ha nem akarom, hogy lelkem kárát vallja?
Csak azt felelhetem: őrizd meg lelked szabadságát úgy, hogy igazságos maradsz. Mikor olyasmit kíván tőled a tömeg, amit lelkiismereted megtagad, tagadd meg te is kívánságukat. Mindegy, mi az ára és következménye e magatartásnak. Szolidaritásodnak határa az igazságosság. Neked is van törvényed és hatalmad, nemcsak nekik. Ez a törvény és hatalom az igazság: fejed betörhetik, de ezt a hatalmat el nem vehetik tőled.

Út a nyugalomhoz - Mindennapi tűnődések

Mindjárt születésünk pillanatában szüleink jóságára, gondoskodására szorulunk. Később, amikor betegségek gyötörnek minket és megöregszünk, megint mások gondoskodására és jóságára leszünk utalva. Mivel életünk kezdetén és végén mások törődnek velünk, hogyan tudnánk mi életünk derekán nem törődni másokkal?

Út a nyugalomhoz - Mindennapi tűnődések

Ott mélyen belül a tudatosságot táplálni magunkban, a körültekintő és belátó gondolkodást fejleszteni, többet ér, mint bármilyen meditáció vagy ima.

Út a nyugalomhoz - Mindennapi tűnődések

Ha számolsz a haláloddal, nem okoz meglepetést. Nem kell aggódnod miatta. Olyannak találod, mintha csupán ruhát váltanál. Vagyis amikor találkozol vele, képes leszel megőrizni elméd nyugalmát.

2011. május 6., péntek

Mennyei szférák zenéje

Tatiosz

"Gondolataink valódi nagyságának próbatétele: elviselni azt, ami a sorsuk - a meghurcoltatást. Az igazi gondolatok öröklétűek, ebben áll az értékük."

Tatiosz

"Nem mindig szükséges, hogy az igazság testet öltsön, de annál inkább szükséges, hogy néhanapján elismerjék."

Tatiosz

" A jó szót, az okos gondolatot, az értelmes cselekedetet egyszer majd előnyben részesítik az emberek, és eljő az az idő, amidőn értelme, hitele és becsülete lesz a félve kimondott igazságnak."

Tatiosz

"Legtöbbször nem azt látjuk, ami van, hanem azt, aminek látását megtanultuk."

Tatiosz

"Ne higgy a szemednek, a szíveddel láss."

Tatiosz

"A nagy gondolatok az értelemben, az örökérvényű bölcsességek a szívben fogannak."

Tatiosz

"Nagy jellemmel és merész kezdeményezésekkel semmire sem jut az, ki gondolkodni nem tud."

Út a nyugalomhoz - Mindennapi tűnődések

Ha egyetlen hibádat felismered, többet ér, mint ezernyi hibáját felismerni másnak. Ahelyett, hogy rosszat mondanál az emberekről, ütköznél velük és nyugtalanságot keltenél az életükben, szemléld őket teljes valóságukban. Gondolj inkább jó tulajdonságaikra. Ha mégis örömödet lelnéd valaki becsmérlésében, azonnal képzeld azt, hogy rohadt gyümölcsbe haraptál. Így elég gyorsan leszokhatsz a sértő viselkedésről.

Út a nyugalomhoz - Mindennapi tűnődések

Ha félsz valamely fájdalomtól vagy szenvedéstől, vizsgáld meg, tehetsz-e valamit ellene. Ha igen - nincs miért aggódnod. Ha nem - akkor sincs.

2011. május 5., csütörtök

Út a nyugalomhoz - Mindennapi tűnődések

Fontosak a barátok - ezért szeretném, ha minél több barátom lenne. Fontosak a mosolyok - ez is nyilvánvaló. De milyenek a mosolyok? Bőséges a választék belőlük. Némelyik gúnyos, némelyik művi, diplomata mosoly. Ezek nem elégítenek ki, sokkal inkább félelmet, gyanakvást keltenek bennem. Ám a valódi mosoly reményt adó, bíztató, üdítő. Ha azt akarjuk, hogy valódi mosoly ragyogjon az arcunkon, meg kell teremtenünk magunkban a valódi mosoly forrását.

Békés hangulatú japán zene

Meditációs zene - Japán kert

Meditációs zene

Márai Sándor: Füveskönyv

Az emberi anyagról

Ötezer éve, tízezer éve nem változott az emberi anyag. Csak a jelmezek változtak, az együttélés rendszerei és feltételei. Az, ami az ember - a lélek és a jellem -, nem változott. Ur városában, Babilonban ugyanazok az emberek éltek, mint ma Budapesten: s lelkükben ugyanúgy érzékelték a világot és pontosan úgy feleltek a világra. Csak éppen - műszerek nélkül - közelebb voltak a világ titkaihoz, az időhöz, a csillagokhoz, a természet jelbeszédéhez. Hallásuk finomabb volt, látásuk - távcső nélkül is - élesebb, érzékelőbb, sejtőbb, megragadóbb. Az emberi anyag nem változott, de az ember - hála néhány lángésznek és műszernek - vakabb és süketebb a civilizációban, mint volt az emberi idők elején. Tunyább és bambább. Értesültebb és ugyanakkor tudatlanabb. Azt hiszi, gombnyomásra igazgatja a világegyetemet. Ez az óriási szerkezet, a civilizáció, száműzte az embert a világ nagy, titkos, bensőséges közösségéből.

Márai Sándor: Füveskönyv

A sárgarépáról

Tapasztaltam, hogy a finomra reszelt, citromlével megöntözött nyers sárgarépa nemcsak üdítő étek, hanem nyugtatja az idegeket, így különösen a szemidegeket. Úgy hallottam - ezt már nem tapasztaltam személyesen -, hogy a nyers sárgarépának egyik alkatrésze, a karotin, mindenképpen erősíti a látóidegeket, s néha megakadályoz vakulási folyamatokat is, eltünteti a kezdődő szürkehályogot. Ez lehetséges, de nem biztos. Ami bizonyos, hogy a citromlével öntözött nyers, reszelt sárgarépa, melyet étkezés közben, saláta helyett is fogyaszthatunk, erősíti a szervezetet, üdít, van benne valami hasznos és gyógyító. Bizonyos az is, hogy nem árt. Ugyanígy ajánlhatom a hámozatlan almát - ha itt az évszak, mindennap egyet - s a citrom- és narancslé bőséges fogyasztását. Észrevettem, hogy olyan években, mikor tél végén  bőségesen, mindennap fogyasztottam nyers sárgarépát, citrom- és narancslevet, nem kaptam meghűléses, fertőző betegségeket.

Márai Sándor: Füvesköny

Az elszámolásról

Egy napon mindenről el kell számolni. De mindenről. Ez elkerülhetetlen. S akárhogy odázod: amiben hibáztál, amivel adós vagy, amihez gyáva voltál, amiben bűnös vagy, mindezért számot adsz egy napon. Ezért erősítsd mindegyre lelkedet: mert nem vagy te bűntelen. S ha máglyára visznek, tudjad: ártatlan is vagyok, de bűnös is vagyok. S számolj el önként, elébb, mint követelik: bölcsen cselekszel így, s az emberek is jobban megbecsülnek, ha ezt teszed. Ne halogasd az elszámolást. Mit is remélhetsz? Ember vagy, tehát bűnös vagy.

2011. május 2., hétfő

Márai Sándor: Füveskönyv

Arról, hogy a csomagolás öregít

Utazz, de kis poggyásszal. Utazz, de minden pillanatban tudjad, hogy nincs igazi maradása sehol az utasnak. Ne tölts sok időt málhád rendezgetésével, ne cipelj útjaidra fölösleges tárgyakat. A csomagolás öregít.
Az élet apró, mellékes feladatai öregítenek legfurfangosabban. A szöszmötölés, a mindennapok szertartásainak fölösleges bonyodalmai, a leszakadt gombok felett érzett bosszúság, az idejében el nem küldött levelek gondja, a csomagolás útközben. Az ember nemcsak dramatikusan öregszik, lengő fehér fürtökkel és meszes erekkel, nem. Az ember akkor is idő előtt öregszik, ha a szennyes nem fér egy hét múltán málhádba, holott egy hét előtt, vasalt állapotban, még pompásan elfért. Utazz könnyen, mint a madarak. Így messzebb jutsz és fiatal maradsz.

Márai Sándor: Füveskönyv

Arról, hogy emberi méretekben élünk

Fáradt vagy élni? Igen, egy napon úgy érzed, túlságos feladatra vállalkoztál, mikor embernek születtél e földre.
Túl sok volt az ellenállás, a kiszámíthatatlan, az ellenséges, az aljas, a reménytelen, túl sok volt a feladat, túl sok a szenvedés, a csalódás. De nem gondolod-e, nem érzed-e hogy éppen ez a reménytelenség, ez a "túl", ez a "sok" adott rangot és értelmet életednek? Nem érzed-e, hogy feladatod volt, személyes dolgod? Nem érzed-e, hogy a természet, mely olyan esztelenül túloz és pazarol, megtisztelt azzal, hogy embernek alkotott és emberi mértékben szabta ki feladatod a földön? Mi lehetsz más, mint fáradt? Ez volt a dolgod: hogy élj és elfáradjál.

Tatiosz

"Ha a világot meg akarod váltani - márpedig akard! -, el kell fogadnod olyannak, amilyen."

Tatiosz

"Örök tulajdonunk: az emberi természet - nagyszerűségével és balfogásaival egyetemben."

Tatiosz

"Hallgass a szívedre! Ne vonakodj követni szavát! Ő a legszentebb dolgok előhírnöke, a magasabb rendű tevékenység szülője, s a tehetség melegágya.

Tatiosz

"A bölcsesség nem a fejünkben rejlik, hanem a szívünkben."

Tatiosz

"Aki nem fél attól, hogy butának lássék, máris megtette az első lépést a bölcsesség felé."

Tatiosz

"Bölcs lehetsz parádé nélkül, csalhatatlanság nélkül, de bölcsesség nélkül aligha."

Tatiosz

"Életünk mibenléte: sűrűn gyakorolni fogyatékosságainkat."

Tatiosz

"A tudatlan nagyhangúnak legtöbbször csodálója is akad: minden ostoba talál egy még ostobábbat, aki visszhangozza és tömjénezi őt."

Tatiosz

"Aki tapsot vár, megtapsolják; aki igaz véleményt, ahhoz őszinték az emberek."

Tatiosz

"A világ kezdetétől fogva a legkelendőbb portéka a tudatlanság."

Tatiosz

"A bölcs észrevehetetlen: tudásával nem hivalkodik, csak érezzük jelenlétét;
mértéktartó: mélységeit nem herdálja kis dolgokra;
szerény: e mélység számára akár egy vízcsepp;
méltósága senkit sem bánt: nem örül, ha ünneplik, és nem fáj neki, ha gúnyolják;
természetes, akár a felkelő nap: tudása tiszta égbolt, melyet nem zavar a felhők átvonulása;
hallgatással többet ér el, mint száz beszéddel: nem szava, hanem lénye a példaadó;
élő tükör: ha a szemébe nézel, megpillanthatod a mindenséget;
ajtaja mindig nyitva áll: ha belépsz rajta, kitárul előtted a világ.

Tatiosz

"Tudjunk jóban lenni a világgal, és a világ visszamosolyog ránk."

Tatiosz

"Aki a végsőkig megfigyelő marad, elszalasztja a pillanatot."

Tatiosz

"Ha egymillió évig tartana egy élet, az embereket akkor is az érdekelné inkább, hogyan hosszabíthatnák meg nem éppen rövid életüket, semmint az, hogy hogyan élhetnének bölcsebben."

Tatiosz

"Ha azt mondjuk: 'később', talán a 'semmikor'-ra gondolunk. A halogatás árt a léleknek, de használ a megfontolásnak."

Tatiosz

"Aki a végsőkig megfigyelő marad, elszalasztja a pillanatot."

Tatiosz

"Mindig tudd, a dolgok egyszer történnek meg veled; a legértékesebb idő a pillanat, amelyben élsz."

Tatiosz

"Az élet és a szeretet csak egyetlen időt ismer: a jelent. Az egyetlen érzékelhető és valóságos idő a pillanat, amelyben élünk, és amelyben szeretünk."

Tatiosz

"Minek vágyódsz a távolba, az élet karnyújtásnyira van tőled."

Tatiosz

"Ismeretek híján úttalan a világ. Hozzáértés és erő: szem és kéz. Bátorság nélkül meddő a tudomány. Bátorság nélkül parttalan a művészet. Legyünk eléggé bátrak a világot látni, és merészeljük a világot másként látni."

Tatiosz

"Életünk az egyetlen lehetőség, de ösvényünk nem az egyetlen út."

2011. május 1., vasárnap

Márai Sándor: Füveskönyv

Az aljasságról és a segítségről

Az emberi aljasság mértéke oly korlátlan, hőfoka oly égető, találékonysága oly eredeti és változatos, megnyilatkozási képletei oly meglepőek, hogy néha meghőkölünk s úgy érezzük, ez a legnagyobb emberi erő.
De később úgy tapasztaljuk, valahányszor az emberi aljasság támad, rögtön jelentkezik az emberi segítség is. Legtöbbször gyámoltalanabb a segítő szándék, mint az aljasság, bátortalanabb, tétovább. A segítség erejét bajosabb megszervezni. De jelentkezik, kérés és hívás nélkül, néha nagyon szemérmesen, s egyszerre látnod kell, hogy az aljassággal szemben az emberi szándék megszervezi a segítséget is. Néha későn. Néha tökéletlenül. De végül diadalmasan. Ezt tapasztaltam.

Márai Sándor: Füveskönyv

Arról, hogy semmi nem ijeszthet

Mi ijeszthet, ha lelked nyugodt? Ha leküzdöd a hiúságot, a kéjvágyat és a kapzsiságot? Miféle hatalmak kínozhatnak, ha te nem kínzod magad? Mi a börtön, ha a lelked szabad? Mi a halál, ha megismerted a világot és lelkedet, s nem vágyol fölösleges és kínos részletekre? Igazán, olyan voltál, mint a gyermek, aki boldogtalan, mert nem kapta meg ezt vagy azt. Gondolod mindig ezt: "Nincs hatalmam, sem vagyonom, talán egészségem sincs. De milyen hatalmas vagyok, milyen gazdag, milyen fölényes, mert vágyaimat a dolgok igazságához és valóságához igazítom, s a lelkem szabad!" Ezt senki nem veheti el tőled, ennél többet senki nem adhat.

Márai Sándor: Füveskönyv

Az utazásról

Nem szabad egyedül utazni. A magányos utazó kényszermunkát végez. Csak bizalmas és tapintatos társaságban szabad utazni. Egy érzékeny és fogékony lelkű nő, egy figyelmes és türelmes barát társasága megsokszorozza az utazás élményeit, fokozza a látnivalók színességét, segít megérteni mindazt, amit az út és a világ mutat. Egyedül utazni kínos, feszengő érzés. Mintha kiszolgáltatnák az embert egy különös börtönnek, mely nagy, mint a világ.
Az ember csak társaságban tudja látni, érzékelni a világot. A társaság ad az út komor varázslatának, a változásnak, emberi értelmet. A vándorévek idejében sokat utaztam egyedül, kevés poggyásszal, mindig lázasan, nyugtalanul, hajszolva valamit. Hiányzott egy okos társ, aki a világ veszélyes és nyugtalanító élményében mellettem áll, akit figyelmeztetek, s aki figyelmeztet, aki megosztja a fogadók zord magányát, a vasutak gonosz idegbaját. Megfelelő ember társaságában a Földet is körülutazhatod, s úgy tűnik majd, pillanat volt az egész. Egyedül csak vánszorogsz a világon át, expresszvonaton és repülőgépen is.

Márai Sándor: Füveskönyv

Arról, hogy az árulót nem kell sajnálni

Az emberi perben, amikor csak lehet, felmentő ítéletet hozni. Csak akkor nem, ha a vádlottat lassan és hidegen kitervelt árulás bűnében találod bűnösnek.
A gyilkosnak is hamarább bocsátani meg, mint az árulónak. A gyilkos legtöbbször indulatban cselekszik, s egész sorsával fizet érette. A gyilkos és az áldozat legtöbbször kötve vannak egymáshoz, valamilyen mély és érthetetlen törvény szerint. A gyilkos legtöbbször bitóra megy. De az áruló kezed szorongatja, az áruló szemedbe néz, terveid faggatja, veled sóhajt, nyög, fogadkozik. Az árulónak ne bocsáss meg soha. Az árulónak ne irgalmazz. Aki egyszer elárult - férfi vagy nő, mindegy -, annak számára nincs többé vizsga, mentség, feloldozás. Száműzzed életedből. Részvét nélkül nézzed sorsát. Közösségben és magánéletben ő az utolsó ember, nincs mentség számára.

2011. április 27., szerda

Tatiosz

"A hétköznapi életben sötétnek látjuk a világost, zavarosnak a tisztát, színtelennek a szivárványt. Ha hétköznapi életeden felülemelkedsz, megpillanthatod a fényt, a tisztaságot, a színeket - s rajtuk keresztül önmagadat. Ha magadban mindezeket megtaláltad, felfedezed őket az emberekben is."

Tatiosz

"Becsüljük meg az örömöket, így könnyebben megfeledkezünk arról, hogy szomorúságot okozzunk másoknak."

Tatiosz

"Nem a szem lát, nem a fül hall, nem a szív szeret, hanem te."

Tatiosz

"Senkit sem kényszeríthetünk arra, hogy szeressen; senkit hogy ne szeressen. Senki baján nem segíthetünk, ha képtelen a szeretetre."

Tatiosz

"Nem lehet kicsit szeretni. Vagy szeretünk, vagy nem."

Tatiosz

"Senkinek sincs joga belenyugodni egy másik ember szenvedésébe. Ez olyan, mintha ő okozná a szenvedését."

Tatiosz

"A józan észt kivételes tehetségként kell fogadnunk, az érző szívet kiváló tulajdonságként kell ünnepelnünk."

Tatiosz

"Tudd meg ki vagy, s változtasd meg a világot."

Tatiosz

"Csak a kőszív képtelen a növekedésre; akinek érző a szíve, nőttön-nő. Míg az elsőt saját börtönébe zárják az évek; az utóbbi kitárulkozik, és magába fogadja a világot."

Tatiosz

"A józan észt kivételes tehetségként kell fogadnunk, az érző szívet kiváló tulajdonságként kell ünnepelnünk."

Tatiosz

"Ha a szívedre hallgatsz, megbízhatsz az ítéleteidben is; a jó ember ritkán téved."

Tatiosz

"Csak érző ember képes arra, hogy vágyai, álmai és szíve szerint éljen."

Tatiosz

"A csend nem csupán a természet hangja, hanem az ember legbelső szükséglete."

Tatiosz

"Amikor meghalljuk magunkban az élet hangjait, testünk és szívünk titkos üzenetét, akkor élünk a szív törvényei szerint."

Tatiosz

"Arcunk nem csak jellemünkről árulkodik. Magán viseli szívünk lenyomatát, legbensőbb érzéseinket."

Tatiosz

"Békülj meg jellemeddel, s békében élsz majd testeddel is."

Tatiosz

"Egészség és betegség egymásért vannak. Egészség a világmindenséghez; a betegség út a világmindenséghez."

Tatiosz

"Gyógyító erő a szeretet. Ki teste, ki lelke egészségét köszönheti e csodának, ki teljes emberségét."

Tatiosz

"Nem érthetjük meg a másik ember problémáját, ha nincs bennünk szeretet. Együttérzés nem létezik szeretet nélkül."

Tatiosz

"Senkinek sincs joga belenyugodni egy másik ember szenvedésébe. Ez olyan, mintha ő okozná a szenvedését."

Tatiosz

"Szeresd magadat is. Aki nem kegyetlen máshoz, miért kegyetlen önmagához?"

Tatiosz

"Annyira lefoglalnak bennünket a világ dolgai, hogy megfeledkezünk lelkünk titkairól. Pedig a lélek megszenvedi, ha felszínes életet él."

Tatiosz

"Amikor harmónia van a lelkünkben, egész lényünk nyugalmat sugároz. Szavak nélkül boldogulhatunk az életben, lelkünk hangja nélkül aligha."

Tatiosz

"A legszebb dolgok olykor láthatatlanok, szívünk azonban megérzi jelenlétüket."

Tatiosz

"Azért élünk, hogyy szeressünk és szeressenek. Sokan későn, vagy soha nem találnak rá az élet ezen egyszerű és tiszta magyarázatára."

Tatiosz

"Hozhatunk a világba szeretetet, de hozhatunk gyűlöletet is. Rajtunk múlik, melyik utat választjuk: az örömét vagy a keserűségét."

Tatiosz

"A szeretet mindenütt és mindig jelen van. Amikor megpillantjuk magunkban, megtelik szeretettel a világ."

Tatiosz

"Szeretni annyi, mint feledni és elengedni."

Tatiosz

"Senkiben sem találunk szeretetet, ha eleve nem hordozzuk önmagunkban."

Márai Sándor: Füveskönyv

Az orvosokról és az égtájakról

A középkorban élt a balhit, hogy az orvosok hozzák a betegségeket egyes vidékekre, mint mesterségük anyagát. Montesquieu évszázadok múltán szembefordult e tévhittel.
Nem az orvosok hozzák a betegséget, hanem a betegségek hozzák az orvosokat. S csakugyan azt látjuk, hogy minden égtájnak más és más orvos megfelelő. A gyógymód, melynek Párizsban lelkes és okos hívei vannak, nem gyógyít Konstantinápolyban. Az orvosság, mely Oslóban biztosan hat, nem hat egészen biztosan Marseilleben vagy Budapesten. Az orvos, aki Londonban betegek ezreit adta vissza az életnek, tehetetlen Bagdadban, ha odaveti a sorsa. Az ember nemcsak természete és szokásai, hanem az égtájak szerint is beteg és gyógyul. Ami Helsingforsban hashajtó, Kartúmban rekesztő, s az érgörcs, melyet Budapesten biztosan old pyramidon, érgörcs marad Kínában, akármennyi pyramidont szed is a mandarin. A kinint Pesten félgrammonként nyeldekeljük, Szumátrán kávéskanállal. Az ember sokféle feltétel mellett beteg vagy egészséges. Gondolj erre, mikor szidod az orvost.

Márai Sándor: Füveskönyv

A lélekről és a hatalomról

Minden régi bölcselet égető kérdése volt: "Mi van az ember hatalmában?" S egyhangúan felelték mind: "Csak a lelke."
Ez a legrégibb, igen, az egyetlen igazság, melyet az ember értelme megismert és föltétlen igaznak elfogadott. Az idő, a tapasztalás, az érzékelés és a tűnődés nem változtatta meg ezt az igazságot. Csak lelkünk van a hatalmunkban, semmi más. De ez a hatalom korlátlan. Nem sértheti meg senki, nem veheti el tőlünk senki a lelkünk fölött gyakorlott hatalmat, nincs az a zsarnok, nincs az a társadalmi rendszer, természeti törvény, mely megakadályozhatná, hogy lelkünkben szabadok legyünk. Ez a szabadság, melyet a társadalom, a hatalom és a pénz adhat nekünk, töredékes és viszonylagos.

Márai Sándor: Füveskönyv

A méltányos ítélkezésről

Olyan méltányossággal ítélni a magad ügyében is, mint ahogy méltányosságra neveled magad a mások ügyében. Nincs jogod a türelmetlenséghez, méltatlansághoz, túlzott követeléshez magaddal szemben sem. Ha azt akarod, hogy a világ elismerje emberi rangodat, ismerd el te is magad rangját. S viselkedj annak megfelelően, türelmesen és nagylelkűen. Ne követelj magadtól többet, sem mást, sem rosszabbat, mint amit te méltányosnak ítélsz mások számára. Nem lehet önmagunkkal szemben feltétlenül követelődzni. Iparkodj szerényebb lenni, tudjad, hogy erőid gyászosan végesek. Munkában, becsvágyban, emberi igényben szánd magad is, nemcsak a többieket. Nem elég az embereket sajnálni; sajnáld magad is. Te is ember vagy: s oly könnyű ezt a világi versenyben elfelejteni. Nemcsak mások felejtik el; legtöbbször magad is.

Márai Sándor: Füveskönyv

A Rendről és a Gondviselésről

Úgy tapasztaltam, hogy az emberi élet alján rend van. S mert az emberi élet a Teremtés legbonyolultabb megnyilatkozási formája, valószínű, hogy máshol is rend van, a legkezdetlegesebb és egyszerűbb létezés világában is, a kőzetek, mosómedvék, hüllők és a bolygócsillagok természetében is. Mindenben rend van, a dolgok eljutnak hozzánk, akkor is, ha ujjunkat sem mozdítjuk, s rend van abban is, hogy időnként mozdítjuk ujjunkat, vagy lelkünket a célból, hogy a dolgok eljussanak hozzánk, mi eljussunk bizonyos helyzetekhez, emberekhez, gondolatokhoz, melyekhez személy szerint, elodázhatatlanul közünk van. Mindebben rend van, ebben hiszek.
De hiszek abban is, hogy e rend mögött szándék is van, melyet nem ismerek. Nevezd, ahogy akarod. Én Gondviselésnek nevezem. Ez a szándék törődik velem, személyesen, büntet, vezet, elrendezi dolgaim, a mélybe taszít, minden pillanatban ellenőriz, építi körülöttem a világot és épít engem a világban, felhasznál. Aki ezt nem érzékeli idővel, vaksi és süket. Minden mögött a Gondviselés van: ebben is hiszek.

2011. április 22., péntek

Tatiosz

"Egyetlen fénysugár többet ér, mint a mindent betöltő ragyogás. Egyetlen ember többet ér, mint a közönyös sokaság."

Tatiosz

"A szív és a szellem rokonlélekre talál. Légy barátságos önmagadhoz is, akkor szeretni fognak az emberek."

Tatiosz

"Nem lehet kicsit szeretni. Vagy szeretünk, vagy nem."

Tatiosz

"Senkit sem kényszeríthetünk arra, hogy szeressen; senkit hogy ne szeressen. Senki baján nem segíthetünk, ha képtelen a szeretetre."

Tatiosz

"Az elme még nem gondolat, ahogy a bölcsesség még nem út.

A szív még nem szeretet, ahogy az érzelem még nem igazi jóság."

Tatiosz

"Legyünk szeretetteljesek, mert ha nincs bennünk szeretet, akkor semmi sincsen."

Tatiosz

"Három kiválóság van, amelyre az ember született: a szeretet, a szeretni tudás és a szeretet elfogadása."

Tatiosz

"Az ember a világmindenséget beragyogó csillag, ha szeret; s szürkén félelmetes, mogorva égbolt, ha nem szeret."

2011. április 8., péntek

Tatiosz

"A világosságot a szeretet lángja gyújtja."

Tatiosz

"A világosságot a szeretet lángja gyújtja."

Tatiosz

"Ki elindult, s nem érkezett még meg, biztatóbb a helyzete a soha el nem indulónál. Soha nem késő elindulni, soha nem késő szeretni."

Tatiosz

"Aki nem  tud hinni, az vár.
Aki hisz valamiben, az indul."

Tatiosz

"Igaz ember, aki nem tartja magát igazabbnak a többieknél."

Tatiosz

"Senkiről se higgyük, hogy véglegesen rossz, mert éppen a jó felé tartó úton ballag - ki gyorsabban, ki cammogva. Szeretetünk segít megtalálni a helyes utat."

Tatiosz

"Minél jobban menekülünk valami elől, annál nagyobbnak tűnik; minél inkább közel engedjük, porszemmé zsugorodik."

Tatiosz

"A dolgok olykor tényleg olyan rosszak, amilyennek látszanak. Ám többször sokkalta jobbak, mint amilyennek látszanak. Tartsd ezt szem előtt, és bizakodj. Minden út jó út, mert valahová elvezet."

Tatiosz

"Minden elmúlik, s helyet ad másnak, leggyötrőbb fájdalmainkat is feloldja az idő."

Tatiosz

"Sokszor a jótett elnyeri méltó büntetését, s a rossz királyi büntetlenséget élvez. De tudjad: az idő a gonoszság ellen viselt háborút mindig megnyeri."

Tatiosz

"Nem lehet elfutni, énünket mindenüvé magunkkal visszük. Lelkünket éppúgy, mint karunkat."

Tatiosz

"Nem minden tisztességes, amit úgy vélünk, megtehetünk."

Tatiosz

"Ne essünk a paradicsomi hibába, ami másoknak tilos, az nekünk sem szabad."

Tatiosz

"A rossz embernek az a büntetése, hogy rosszabbnak hiszik, mint amilyen."

Tatiosz

"A rendkívüli lélek jellemzője, hogy sohasem rendkívüli."

Tatiosz

"Tisztaságra törekedni: a kiválóság ismérve, mely elegendő ahhoz, hogy tiszták maradjunk."

Tatiosz

"Egy egyszerű tégla is több akar lenni önmagánál. Szeretne jobb lenni annál, ami, benne van a lehetőség."

Tatiosz

"A külsőségek vonzóvá tehetnek egy embert mások szemében, a magáéban aligha."

Tatiosz

"Elég. Ha tudod, mikor elég, máris leszámoltál a hiú vágyakkal, a kiapadhatatlan önzéssel, a csalódásokkal."

Márai Sándor: Füveskönyv

Az olvasásról

Erővel olvasni. Néha nagyobb erővel olvasni, mint amilyen erővel az írás készült, melyet olvasol. Áhítattal, szenvedéllyel, figyelemmel és kérlelhetetlenül olvasni. Az író fecseghet; de te olvass szűkszavúan. Minden szót, egymás után, előre és hallgatódzva a könyvben, látva a nyomokat, melyek a sűrűbe vezetnek, figyelni a titkos jeladásokra, melyeket a könyv írója talán elmulasztott észlelni, mikor előrehaladt műve rengetegében. Soha nem olvasni fitymálva, mellékesen, mint akit egy isteni lakomára hívtak, s csak a villa hegyével turkál az ételekben. Elegánsan olvasni, nagylelkűen. Úgy olvasni, mintha a siralomházban olvasnád az utolsó könyvet, melyet még beadott celládba a porkoláb. Életre-halálra olvasni, mert ez a legnagyobb, az emberi ajándék. Gondold meg, hogy csak az ember olvas.

Márai Sándor: Füveskönyv

Arról, hogy az írót senki nem védheti meg

Valahányszor hajszát és támadásokat indítottak ellenem - s egy írói pálya során ezek a hajszák elkerülhetetlenül ismétlődnek, néha életveszélyes fordulatokkal -, tapasztaltam, hogy a megtámadott írót semmiféle külső segítség nem védheti meg. Sem a hatalom, sem a bíróság, sem a pályatársak segítsége, még a jóindulatú emberek önkéntes felbuzdulása és a tapasztaltak bölcsessége sem. Az írót egyes-egyedül csak művei védik. Még csak nem is művei minősége, mely mindig egyenetlen, hanem a szándék, mely egy írói élet munkáján át világít. Ez a rejtélyes sugár és erő, mely valamilyen - viszonylagos - sérthetetlenséget ad az írónak. Az író csak abban bukhat el, ha bizonyítani tudják, hogy munkájának szándéka nem őszinte. Akkor az író és műve harakirit követnek el. Minden más nem számít sokat: a vád sem, a védelem sem.

Márai Sándor: Füveskönyv

A lelkiismeretről

Csak a lelkiismeret lehet bírád, hóhérod vagy pártfogód, senki más! Ha írsz, csak a lelkiismeretnek tartozol számadással, senki másnak. Mindegy, mit várnak tőled, mindegy az is, mivel büntetnek, ha nem azt adod nekik, amit remélnek tőled, vagy amit hallani szeretnek! A börtön és a szégyen, a pellengér és a meghurcoltatás, a hamis vád és a nyelvelő megalázás, a szegénység és a nyomorúság, mindez nem érint igazán. Csak lelkiismereted tud büntetni, csak ez a titkos hang mondhatja: "Vétkeztél." Vagy: "Jól van." A többi köd, füst, semmiség.

Márai Sándor: Füveskönyv

A gyalázatról és mások fájdalmáról

Az ember, aki vértezetten és az ember rangjához illő módon akarja megállni helyét az élet kegyetlen ütközetében, helyesen cselekszik, ha nemcsak pártatlanságra és föltétlen igazságosságra, hanem félelem nélkül való büszkeségre, mindenfajta emberi ármánynak és veszélynek megvetésére, mindenféle emberi helyzetnek fölényes szemléletére neveli magát. Fölény alatt nem a nyegle közönyt értem, hanem az értelmes és jellemes ember hidegvérét az élet mindenfajta támadásával szemben. Az emberi aljasságot, nyomorúságot, a balesetek és tragédiák szövevényét, az eshetőségeket, melyek minden pillanatban ólálkodnak körülöttünk, hogy megdöntsék azt, amit magunkban vagy a világban - művünk eszközeivel - építettünk, megzavarják lelkünk nyugalmát, megfertőzzék életünk viszonylagos elégedettségét, elrabolják azt, amit jogosan szereztünk: mindezt nem lehet eléggé felülről, eléggé közömbösen, hidegen és fölényesen nézni.
Csak akkor nincs jogunk hidegnek és fölényesnek maradni, ha azt látjuk, hogy ártatlanokat gyaláznak és kínoznak. Ilyenkor ne kíséreld meg, ember, valamilyen szemlélet, bölcselet vagy magatartás ormairól, mozdulatlanul és hidegen nézni az emberi nyomorúságot. A magad ügyében maradj előkelő, hideg, érzéketlen és gőgös. A mások nyomorúsága ügyében érezzél, hevüljél, cselekedjél - ne ódzkodjál attól, hogy terhére legyél a hatalmasoknak, kunyerálj, vesztegess, ha kell, kövess el mindent, hogy segíts. A mások ügyében nem lehetsz pártatlanul és hidegen bölcs, sem büszke, sem fölényes. Az ártatlanok fájdalma és megalázottsága kötelez, hogy elhagyd nyugalmad szirtjeit. Akkor, csak akkor, nincs jogod magányosnak és büszkének maradni. Ezt jegyezd meg jól!

Márai Sándor: Füveskönyv

A hazáról és az államról

Nevelhetünk-e valakit hazaszeretetre? Mintha azt mondanám: "Korbáccsal és szöges ostorral kényszerítelek, hogy szeresd önmagadat." A haza nemcsak föld és hegy, halott hősök, anyanyelv, őseink csontjai a temetőkben, kenyér és táj, nem. A haza te vagy, szőröstül-bőröstül, testi és lelki mivoltodban; ő szült, ő temet el, őt éled és fejezed ki, mind a nyomorult, nagyszerű, lángoló és unalmas pillanatokban, melyek összessége életed alkotja. S életed a haza életének egy pillanata is.
Hazaszeretetre nem tudlak megtanítani: őrült az, aki önmagát tagadja. Hazád a történelmi méretekben megnagyított és időtlenített személyiség. A haza a végzet, személyesen is. Nem fontos, "szereted-e", vagy sem. Egyek vagytok. De úgy látom és tapasztalom, hogy te - szóval, ünnepélyesen, írásban és a dobogókon - inkább az államszeretetről teszel bizonyságot és hitvallást. A hazától ugyanis nem lehet várni semmit. A haza nem ad érdemrendet, sem állást, sem zsíros kenyeret. A haza csak van. De az állam ad finom stallumot, csecse fityegőket szalonkabátodra, príma koncot, ha ügyesen szolgálod, ha füstölővel jársz körülötte, ha - férfiasan, kidüllesztett mellel - megvallod a világ előtt, hogy te szereted az államot, akkor is, ha kerékbe törnek. Általában nem törik ezért kerékbe az embert. Éppen ezért, minden államszeretet gyanús. Aki az államot szereti, egy érdeket szeret. Aki a hazát szereti, egy végzetet szeret. Gondolj erre, mikor hörögsz a dobogókon és melled vered.

Márai Sándor: Füveskönyv

A nőkről általában

Köszönet a nőknek.
Köszönet neked, aki megszültél. És neked, aki a feleségem voltál. És neked, te harmadik, tizedik, ezredik, aki adtál egy mosolyt, gyöngédséget, egy meleg pillantást, az utcán, elmenőben, vigasztaltál, mikor magányos voltam, elringattál, mikor  a haláltól féltem. Köszönet neked, mert szőke voltál. És neked, mert fehér voltál. És neked, mert a kezed szép volt. És neked, mert ostoba és jó voltál. És neked, mert okos és jókedvű voltál. És neked, mert türelmes és nagylelkű voltál. És neked, mert betakartad hajaddal arcomat, mikor megbuktam és rejtőzni akartam a világ elől, s neked, mert tested meleget adott testemnek, mikor fáztam az élet magányában. És neked, mert gyermeket szültél nekem. És neked, mert lefogod majd puha ujjakkal a szemem. És neked, mert kenyeret és bort adtál, mikor éhes és szomjas voltam. És neked, mert testedből a gyönyör sugárzott. És köszönet neked, mert jó voltál, mint az állatok. És neked, mert testednek olyan illata volt, mint a földnek az élet elején. Köszönet a nőknek, köszönet.

2011. április 7., csütörtök

Márai Sándor: Füveskönyv

Az ellenségről

Vannak a közömbösek, a barátok, az ellenfelek, akik valamely eszme vagy meggyőződés, vagy érdek parancsszavára harcolnak ellened. Ez az emberi élet rendje, csak így van szép feszültsége az életnek: barátok és ellenfelek között, a közömbösök nagy tömegében.
S aztán van az ellenség. Nem ellenfél ő, több annál. Mintha a végzet kijelölt volna kettőtöket egy párharcra, melynek nincs oka, sem értelme. Tudsz róla, ahogy ő is tud felőled, noha az élet, a pálya semmilyen területén nem keresztezed útját. Gyűlöl téged, kenyeredre, életedre tör: soha nem vétettél ellene. Egy életen át kerülitek és keresitek egymást.
Mit is tehetsz ellene? Mindenekelőtt iparkodj megérteni. Ő az ellensúly az életedben. Máskülönben suta és balog lenne életed küzdelme. Szükséged van reá. Le kell győznöd magad, hogy őt legyőzhesd. Meg kell ismerned az igazságot, hogy igazad legyen vele szemben. Jobbnak kell lenned, mert ő gonosznak hisz és hirdet téged. Isten őt jelölte ki társadul a földön. Közös vállalkozásotok van, mint a bajvívóknak. Ne döfd le idő előtt; egyáltalán ne döfd le. Ő tanít meg élni, harcolni, védekezni. Tudjad, hogy szükséged van reá.

Márai Sándor: Füveskönyv

A valóságos igényről

Többet, sokkal többet élni fűvel, növénnyel, gyümölccsel. Kevesebbet, sokkal kevesebbet zsíros és fekete hússal! Sok halat enni, s mindennap rozskenyeret. Napközben nem inni soha, semmiféle szeszesitalt, s ha már iszol, csak este, csak étkezés után, csak tiszta bort, soha máskor és semmi mást. Ha egy nap boroztál, huszonnégy rákövetkező órán át nem érinteni meg a borospoharat. Hallani véred zúgását, mikor őszinte vággyal akar elvegyülni egy másik test vérének ütemével. Elfordulni minden alkalmi kísértéstől. Tudni, mikor akarsz te igazán valamit, te, a tested, az ízlésed, a vérmérsékleted, s mikor vagy falánkságból, hiúságból, unalomból éhes vagy szomjas, vagy érzékien kíváncsi.
Tested valóságos igényei és jellemed mértéke szerint élni.

Márai Sándor: Füveskönyv

Arról, hogy a bölcsek is meghalnak

Minden olvasmánynak, mely álláspontra és magatartásra tanít a halállal szemközt, megalázó és csüggesztő utóíze van. Mind ez "ars beatae moriendi"-k (A boldog halál művészete), az ókor pogány és a középkor keresztény bölcsei, sztoikusok, a hitvallók, a humanisták, az újkor természettudósai iparkodnak meggyőzni, hogy a haláltól egyáltalán nem kell félni. Védekezésül és magatartásként egyesek gőgöt és magasztos méltóságot ajánlanak, mások bölcs szelídséget és beleegyezést, megint mások közönyt, egyesek rajongást, vágyakozást, mintha a halál valamilyen legfőbb jó lenne, a túlvilági idvezülés belépőjegye, melyet megváltani nem is siethetünk eléggé mohón. Így beszél Seneca, mikor közönyt tanít, mert elénk tárja, milyen semmis, esendő és figyelemre méltatlan mindaz, amit elhagyunk az életben, így a keresztény Boetius, így Huxley, a természettudós, mikor úgy látja az életet és a halált, mint egy fajta vegyi folyamat két változatát. Minden bölcs iparkodik valamilyen emberi álláspontra tenni szert a halál rémségével szemben.
Ez az iparkodás emberi, megható. Éppen ezért, reménytelen. Gondolj arra, hogy a bölcsek is meghalnak. S hasztalan mondják: "a halál csak változás" - szívünket s ennen szívüket sem tudják e bölcsességgel megnyugtatni. Értelmük talán megismeri ez igazságot; szívük nyugtalan marad. Seneca fogvacogva halt meg. Ne röstelld a halálfélelmet. Ne szégyelld megvallani, hogy fáj itthagynod ezt a förtelmes és nagyszerű bizonyosságot, az életet, az ismeretlen és baljósan érthetetlen bizonytalanságért, ami a halál, a megszűnés, a semmi. Félj csak, nyugodtan. Ne sopánkodj, de félj. Máskülönben, ha ez könnyít lelkeden, sopánkodhatsz is. Ne akarj "méltóságteljesen", tehát hazugon meghalni. Halj meg, ahogy éltél: embermódra, tehát kisé hősiesen, s gyáván is.

Márai Sándor: Füveskönyv

Arról, hogy szabadok vagyunk

Mikor a hatalmasokkal állasz szemközt, gondolj mindig arra, kitől kapták ezek az emberek a hatalmukat? S mit is tehetnek ellened? Elvehetik javaidat, szabadságod vagy életedet? És aztán? Parányi mikroba, fertőző baktérium is elveheti életedet, mely törékeny és múlandó, mint a rovarok élete. Nem, a leghatalmasabb úrnak sincs igazi hatalma lelked fölött, s ezért tehetetlen, ha te igazságos vagy, és ő igazságtalan. Csak akkor tehet ellened valamit, ha téged bűnben talál, s ő igazságos. Ezért ne arra gondolj, mit mondasz majd a nagy úrnak, hogyan viselkedel; csak arra gondolj, hogy szabad vagy, amíg igazságos vagy, s a nagy úr tehetetlen igazságod ellen.

Márai Sándor: Füveskönyv

Arról, hogy semmitől sem kell félni

Ha jó ügyet védesz, mitől is félhetsz? Mi is történik veled? Letepernek, megrágalmaznak, kirabolnak, meggyaláznak? Vádakkal fordulnak ellened, hamisan ítélnek? Mindez nem változtat azon, hogy az ügy, melyet védtél, jó volt, s ezért jó volt az is, amit csináltál, mikor a jó ügy védelmére szegődtél. Ilyenkor ne törődj senkivel és semmivel, csak az ügy igazával, melyet meg kell védened. Végül is tehetetlenek az igazsággal szemben. Letiporhatnak, de meg nem győzhetnek, vádolhatnak, de meg nem hazudtolhatnak, elvehetik életed, de nem vehetik el az igazságod. Csak akkor nem vagy magányos az életben, ha jó ügyet védesz. Nincs fizetség és jutalom az ilyen perben. De nincs alku sem. Ezért soha ne félj kimondani azt, amiről egész lelkeddel tudod, hogy igaz.

Márai Sándor: Füveskönyv

Az élet ritmusáról

Mindig váltani az élet ritmusát. Tudatosan és figyelmesen cserélni munkát és pihenést, koplalást és bőséget, józanságot és mámort, igen, még gondot és örömet is; tudatosan felállani az élet terített asztala mellől, mikor a legjobban esik a bőség, tudatosan bekapcsolni a gondokat és a feladatokat, melyeknek nevelő erejük van. Nem elbízni magad semmiféle helyzetben. Mindennek alján az isteni gondolat van, a szellem, mely kormányozza a világot; s ez a szellem nem tűr semmiféle magabiztos kedvtelést, önhitt elégedettséget, pislogó és lusta kielégülést. Mindig alakulni, s változtatni, odasimulni és áldozni valamit, mindig adni, amikor kapsz, mindig továbbadni, amit szereztél, így vagy úgy ... Csak nem "biztonságban" élni. Mindig várni a vihart és a tűzvészt. S ha beköszönt a vihar és a tűzvész, nem csodálkozni és nem sopánkodni. Nyugodtan mondani: "Itt van." S oltani és védekezni.

Márai Sándor: Füveskönyv

Az önkéntes fogadalmakról

Az önmagunknak tett önkéntes fogadalmakat - "holnaptól nem teszem ezt vagy azt, így vagy úgy élek, ezzel vagy azzal foglalkozom" - talán még alaposabban meg kell fontolni, mint az embereknek adott szavunkat. Mert az embereknek adott szót vissza is vonhatjuk, ha úgy látjuk a világ változik szavunk körül. Az igazság is változik. De az önmagunknak adott szó annyit jelent, hogy szerződést kötöttünk jellemünkkel, mely nem változik, s ezért a vele kötött szerződést sincs módunk megváltoztatni. Ha a világ megvet, mert valamilyen lelkiismereti okból nem tudtuk megtartani adott szavunkat, ezt a megvetést túl lehet élni, mert a világ sem erkölcsös szerződő fél. De ha jellemünket csaljuk meg akkor is van ugyan módunk továbbélni, de a belső magatartásunk bizonytalan lesz, bűntudatos és ingadozó.

Márai Sándor: Füveskönyv

Az öltözködésről

Az öltözködéssel egyáltalán nem kell törődni.

Márai Sándor: Füveskönyv

Arról, hogy mikor van jogunk erőszakosan változtatni az élet helyzetein

Munkaköröd fáraszt, úgy érzed, máshol, más emberek között, másféle életfeltételek mellett igazibb erővel és megelégedéssel tudnál dolgozni. Az emberi együttélés kimerített, családod, kedvesed, barátaid terhedre vannak, s ösztökél a vágy, hogy új kapcsolatokat szerezzél. Lakásod minden zegét-zugát vakon ismered már, s reménykedsz, hogy az új, korszerűbb, kényelmesebb lakásban megtalálod tested kényelmét és lelked nyugalmát. Igen, az országot is, mely hazád, megismerted, mint a bányász a tárnákat, ahol negyven, ötven éven át dolgozott; nemcsak vízszintesen, hanem függőlegesen ismered, minden veszélyével és mélységével. És hallottál idegen országokról, távoli világokról, ahol méltányosabbak az emberi együttélés feltételei. Kínoz a kétely, sürget és ösztökél a vágy, hogy elhagyjad munkahelyed, családod, kedveseid, városod, hazád, s erőszakos mozdultattal kiszakítsd magad mindabból, ami eddig életed környezete volt.
A kísértés órájában vizsgáld meg tapasztalataid, értelmed, jellemed és a világi dolgok igaz természetének ismeretében vizsgáld e vágyakat. Új emberek nem adhatnak neked semmit, ami alapjában megváltoztatná a világhoz való viszonyodat; mert csak te adhatsz magadnak valami elhatározót és lényegeset. Hasonlóképpen az új munkahelyen is munkás maradsz, és rajtad múlik milyen erővel teremtesz magadnak az új helyzetben megfelelő munkalehetőségeket. Minden rajtad múlik. Éppen így az új városban, az idegen országban, ahol méltányosabbak az emberi együttélés feltételei, megtalálod idővel ugyanazt az emberi önzést, kapzsiságot, hiúságot és rosszakaratot, ami hazádban gyűlöletesnek tetszett; mert az emberi alaptermészet nem változik meg az országhatárokat jelző sorompók mögött. S ezenfelül még idegen is leszel; s idegennek lenni mindig annyi is, mint nyomoréknak lenni. És az emberi törvények egyike parancsolja, hogy mindig, feltétlenül maradj hűséges hazádhoz, még akkor is, ha ez a haza zsarnoki módon, méltánytalanul bánik el gyermekeivel.
Mikor van hát jogod erőszakosan változtatni életed körülményein, keretein és helyzetein? Semmi esetre sem akkor, ha unalmad szűntét, vágyaid kielégülését, bosszúd betelését reméled az ilyen elhatározástól. Maradj, ahová az élet állított, végezd kötelességed és töltsd meg lelked az igazsággal; többet az új világban sem kaphatsz, a déli szigeteken sem. De ha úgy tapasztalod egy napon, hogy munkád, életed környezete és feltételei nem egyeznek jellemeddel - akkor és csak akkor szánd el magad a változásra. És tudjad, hogy te minden változáson belül ugyanaz maradsz.

Márai Sándor: Füveskönyv

Arról, hogy a szívünkkel is kell élni

De egyszerre kell élni szívünkkel is, azzal a másik életütemmel, mely titkosabb, leplezettebb, nehezebben megismerhető, mint a világ áramlásának rendje. Akinek szíve, készséges ütemmel, nyolcvanat ver, ne akarjon maratoni versenyfutók módjára élni. Állandóan hallani kell testünk és jellemünk titkos morzejeleit, e finom és erélyes üzeneteket, melyek megszabják életed igazi mértékét. Kinek érzékeit eltompította a becsvágy, a szenvedély, nem hallja többé e hangokat. Az ilyen ember teste, lelke és a világ üteme ellen él; emberhez nem méltó módon él, tehát embertelenül bűnhődik.

Tatiosz

"A tisztesség hű társa a barátság és a szeretet. Ha élsz vele, becsülni fognak az emberek."

Tatiosz

"Ha a tisztesség híveinek számát egyetlen-eggyel megnövelted, megtetted azt, amire születtél. Az élet ennyit vár tőled, semmi többet."

Tatiosz

"A jó mindig hatalmunkban áll, mégis az ördög előszobájában nagy a tülekedés."

Tatiosz

"Ha nem lennének saját hibáink, nem találnánk annyi gyönyörűséget mások hibáinak becsmérlésében."

Tatiosz

"Cáfolj rá a fogyatékosságaidra: az időben felismert hibák nem ártanak a jellemnek, és használnak a kapcsolatoknak."

Tatiosz

"Senki sem születik készen: légy azzá, amivé legjobb hajlamaid szerint válhatsz."

Tatiosz

"Tartsd többre a jót a jobbnál: ami valóban jó, kevés és ritka. Ami valóban nagy, szerény és nem hivalkodik."

Tatiosz

"Nem a szem lát, nem a fül hall, nem a szív szeret, hanem te."

Tatiosz

"Az igaz ember felismeri a lepkét a hernyóban, a sast a tojásban, a szentet az önző emberben."

Tatiosz

"Legnagyobb tévedésünk a tévedhetetlenségünk."

Tatiosz

"Egy szemmel látni az embereket: homályos; három szemmel: dagályos. Úgy figyelni rájuk, ahogy egyéniségük, temperamentumuk, lelkük, szellemük megkívánja - a két szemmel látás művészete: erény és szeretet."

Tatiosz

"Hogy el tudd fogadni az emberi természet sokszínűségét, gondolj az utazóra, aki éjszakai szálláshelyét akár naponta váltogatja."

Tatiosz

"Aki megveti az embereket, önmagát veszti el. Aki elfeljt szeretni, ne akarja, hogy megértsék."

Tatiosz

"Önmagunk megértése megvilágosodás. Mások megértése bearanyozza megvilágosodott napjainkat."

Tatiosz

"Megszerezni, de nem birtokolni. A boldogság megőrzésére irányuló vágy elvezet a nyugtalanság végtelen birodalmába."

Tatiosz

"Ki veszi észre a boldogságot, amikor nincs oka a szomorúságra? Mindig nagy boldogságra várunk, pedig az élet apró örömei a közelünkben vannak, csak ki kell nyújtani a kezünket értük."

Tatiosz

"Légy tudatában esendő pillanataidnak, hiszen ember vagy. Ne ítéld el mások gyöngeségét, hiszen már tudod, hogy ember vagy. Aki ember, az szeret és megbocsát. A szeretet: megbocsátás."

Tatiosz

"Mások megismerésének első lépcsőfoka az önismeret. Megérteni az embereket csak a szívünkkel lehet, ugyanazzal a szívvel, amelybe magunkat már befogadtuk."

Tatiosz

"Mikor arra vágysz, hogy észrevegyenek, megértsenek és szeressenek, tudd, hogy a többiek is erre vágynak."

Tatiosz

"Ne feledkezz meg arról, hogy csak az istenek halhatatlanok, ezért ha szeretsz valakit, a tudomására kell hoznod, s ha nagyra tartasz valamit, meg kell becsülnöd."

Tatiosz

"Fontos életszabály: Becsüljük meg az embereket, hiszen épp annyira megérdemlik, amennyire magunk is vágyunk e megbecsülésre."


Tatiosz

"Tudd elfogadni az életet örömeivel és keserűségeivel együtt; és tudjad, hogy a dolgok más megvilágításban másként hatnak."

Tatiosz

"Becsüljük meg az örömöket, így könnyebben megfeledkezünk arról, hogy szomorúságot okozzunk másoknak."

Tatiosz

"Engedjük a dolgokat hatni, merjünk elfogadni, és ne legyünk mások számára hozzáférhetetlenek. A virág sem zárja be a szirmait a méhek előtt."

Tatiosz

"A hétköznapi életben sötétnek látjuk a világost, zavarosnak a tisztát, színtelennek a szivárványt. Ha hétköznapi életeden felülemelkedsz, megpillanthatod a fényt, a tisztaságot, a színeket - s rajtuk keresztül önmagadat. Ha magadban mindezeket megtaláltad, felfedezed őket az emberekben is."

Tatiosz

"Szívünk, ha értjük a szavát, rámutat, hogy másként is élhetünk, mint ahogyan élünk."

Tatiosz

"Utak és választások. Jól választottál? Sosem fogod megtudni. A valódi kívülről látható, az igazi belülről élhető át."

Tatiosz

"Élethelyzetünk adott, eze nem változtathatunk, de rajtad áll, mit kezdesz a lehetőséggel, amelybe születtél: ebben áll a szabadságod."

2011. március 13., vasárnap

Márai Sándor: Füveskönyv

Az egyezkedésről

Mindennél fontosabb, hogy munkánkat, hajlamainkat és életütemünket egyeztessük a természet nagy és örök ritmusával. A hold járása, a szelek fordulása, a nap forrósága, az éjszaka áramai, mindez alakítja személyes sorsunkat, keddi vagy szerdai életrendünket is: az ember hallja, nagyon messziről, az intéseket és figyelmeztetéseket, a világmindenség óvó-igazító zörejeit... Egyszerre kell élni a nappal, a holddal, a vizek áradásával, a hideggel és a meleggel: soha nem ellene, mindig belesimulva a világ összhangjába, a teremtés és pusztulás teljes rendjébe. Csak azok botlanak meg az életben, akik valahogyan belülről süketek a világ hangjai iránt.

Márai Sándor: Füveskönyv

Arról, hogy megcsaljuk az orvost

Valahányszor orvoshoz mentem, nem tudtam szabadulni a kínos és megalázó érzéstől, hogy megcsalom a derék embert, aki mestersége és emberismerete szerint, aggályosan és gondosan, de teljesen reménytelenül foglalkozik velem. Mert mindaz, amit ajánlhatott - az orvosságok, különféle gyógymódok, víz vagy sugár, porok és folyadékok -, talán gyógyította vesém, májam vagy szívem, de nem gyógyíthatta azt, ami a betegség egyetlen oka: életmódom, mely jellememből, alaptermészetemből és hajlamaimból következik. Ezért, komolyan és udvariasan, legjobb tudásunk szerint, de mindig megcsaltuk egymást, az orvos és a beteg. Életmódokat nem lehet gyógyítani, s megváltoztatni is csak ideiglenesen lehet.
Ezért gondoskodik a természet, bölcsen, a betegségekről: mert a legtöbb ember csak a nyavalya kényszerű vesztegzárában piheni ki időlegesen szenvedélyeit. "Il est quelque fois saine d'étre malade!" - mondotta egy francia. A legtöbb ember elpusztulna negyvenöt éves korában, ha nem pihenne meg közben néhány hétre a betegágyban.

"Il est quelque fois saine d'étre malade!" - "Néha egészséges dolog, ha beteg az ember."

Márai Sándor: Füveskönyv

A betegségről, általában

A betegséget azzal az alázattal kell fogadni, ahogyan a bűnös a megérdemelt és méltányos ítéletet fogadja. Mert mindig jellemünk, természetünk, indulataink és szenvedélyeink, gyöngeségeink és bűnös hajlamaink ütközéséből származik a betegség. S ha elüt a villamos az utcán, akkor is te vagy az oka: miért nem voltál még sokkal éberebb, megfontoltabb és elővigyázatosabb, mint az ellenséges világ!
Nem mondom én, hogy elővigyázattal, megfontoltsággal és önuralommal elkerülheted a nyavalyát. A betegség a mindent teremtő és mindent pusztító életnek egyik természetes kelléke és szerszáma. De a kivégzés módját legtöbbször magad választod. A természet jóságos hóhér: ha akarod, a csendes elégés, lassú ellobbanás bölcs és méltóságteljes halálnemét nyújtja neked. De ha nem viselkedsz jellemednek megfelelően - feltételezve, hogy emberséges és jó a jellemed -, lassú tűzön pirít meg. Erre kell gondolnod, mikor megtámad a betegség.

Márai Sándor: Füveskönyv

Arról, hogy a szépség törékeny

Nyugtalan vagy, mert érzékeid ingerli és megzavarja ez a szép, fiatal nő, s attól kell tartanod, szépségét és fiatalságát megosztja másokkal is? De mit is vártál tőle? Valamilyen zárdai fogadalmat, komor hűséget? Nem azért szép és fiatal. Gondold csak el, milyen nagy gond és aggodalom számára ez a törékeny szépség és múló fiatalság, ez a gonosz ajándék, mellyel megáldotta és megverte a Teremtő - ez a szépség, mely minden nappal és pillanattal változik, múlik, halványabb és törékenyebb lesz? Gondolhat-e másra, adhatja-e szívét másnak, mint tulajdon szépségének és fiatalságának, foglalkozhat-e mással igazán, egészen, szíve és érdekei szerint? Mintha a reggel egy verőfényes pillanatát szeretnéd rögzíteni, vagy a tenger egyfajta világítását, s azt kívánnád, maradjon a világ örökké ilyen! Tanulj szerénységet, örülj a szépségnek, se ne várj tőle mást, mint amit adhat. Az élet melegségét pedig keresd másutt; a szépség hideg láng, nem lehet melegedni mellette.

Márai Sándor: Füveskönyv

A hiúságról

Legtöbbet és legkegyetlenebbül a hiúságtól szenvedtél? Mindig be akartad bizonyítani magad? Értelmed, szellemed vagy más, gyanúsabb és nevetségesebb képességeid, társas biztonságod, fellépésed vagy az emberi dolgok ismeretében való jártasságod? Forgolódtál a világi piacon, s oly nevetséges voltál, mint a clown a cirkuszi fűrészporos porondján, mikor utánozza az állatszelidítők és erőművészek veszélyes mutatványait. S miért nem gondoltál soha arra, hogy a tetszés, melyet így arathatsz, egy unatkozó kaján és gyermekes tömeg alkalmi tetszése csak? Egyetlen pillanata a magánynak, az önismeretnek, mikor legyőzted a hiúságot, többet adott neked is, az emberi világnak is, mint minden mutatvány, mellyel a világ előtt illegetted magad. Egyetlen mozdulata az alázatnak nagyobb hőstett, mint minden mohó produkció, melyet az emberek megtapsolnak. Gondolj erre, míg nem késő.

Márai Sándor: Füveskönyv

Arról, hogy mindenben az idő dönt

Mikor az élet, valamilyen emberi helyzet döntésre kényszerít, vigyázz, hogy az elhatározásokat a változás törvényének  térfogatába állítsd: mert minden "döntés" az időben kap csak végső tartást és alakot.
Döntsél, de ne olyan föltétlenül! Ne olyan mindenáron! Ne olyan egészen! Add meg az emberi elhatározásnak azt a játéklehetőséget, amelyre szüksége van, hogy beilleszkedjék a világba és az időbe, elhelyezkedhessék az emberi szándékok, a változás törvényei között. Ne akard esküvel, szöggel és kalapáccsal rögzíteni minden időkre azt, amin az éjszaka és a reggel is változtat valamit, szíved és értelmed is örökké csiszol, másít, alakít valamit, ma, holnap és örökké. Adj az elhatározásnak időt és térfogatot, hogy megtalálja igazi helyét és formáját a világbn. Döntsél, de ne nagyon! Döntsél, de ne föltétlenül! Cselekedjél, de ugyanakkor bízz mindent az időre is. Meglátod, holnapra vagy esztendő múltán, hogy nem te döntöttél, hanem a térfogat, melyben minden emberi ügy eldől: az idő.

Márai Sándor: Füveskönyv

A kényelemről és a magányosságról

De hiába mondjuk: "Nem érint a világ gáncsa, sem elismerése! Minden mulandó!" - ha lelkünk mélyén nem érezzük, hogy megtettük kötelességünket a világ felé is. Ezt az önvádat gyakran éreztem. Nem olyan nehéz lemondani arról, amit a világ hiú elismerésben, szórakozási lehetőségekben, társadalmi vagy anyagi kielégülésben nyújt, s visszavonulni az emberektől, csak feladatainknak s annak a kisebb körnek élni, melynek emberi szolgálatát elvállaltuk. Nem könnyű ezt sem megtenni, de nem is lehetetlen; rosszallással fogadják elvonulásunkat, mert a világi dolgok megvetését és bírálatát látják az ilyen magatartásban; különcnek neveznek, de ugyanakkor bizonyos tisztelet is övezi a mord remetét, s ez a tisztelet és elismerés kielégíti hiúságunkat. Ezenfelül sok kényelmetlenségtől is megszabadulunk, mikor elvonulunk az emberek elől.
De egy hang mégis azt súgja nekünk, hogy önzően cselekszünk, mikor teljesen elvonulunk az az emberekkel való érintkezés elől, s a remete magasztos magányába burkolva bolyongunk művünk és életmódunk sivatagában. Először is a franciák egyik szava szerint, minden remete gyanús, aki pontosan ismeri a menetrendeket - a legtöbb remete, aki sértődöttségből vagy kisebbségi érzésekből az, pontosan ismeri a vonatindulások idejét, a vonatokét, melyek visszavihetik a világba! - s a legtöbb "nagy magányos" körül úgy sugárzik a hiúság légköre, mint az északi fény, amely csak fénylik, de nem melegít és nem világít. Aztán, nincs mindenkinek joga, magányosnak lenni. A magányhoz csak annak van joga, az emberektől elvonulni csak annak van igazi jogcíme, aki az emberek ügyét jobban tudja így szolgálni. Mert senkinek sincsen joga spleenből, dacból, gőgből vagy hiúságból magányosnak lenni. De ha vérmérsékletünk és munkánk természete, mellyel az embereknek akarunk szolgálni, olyan, hogy ehhez magányra van szükségünk, akkor, csak akkor, elkerülhetjük az emberek társaságát. De az ilyen munkás és az ilyen munka ritka, s az ember, aki a magányt választja, elébb vessen alaposan számot a lelkiismeretével."

Paulo Coelho: Egy harcos döntései

"A harcos valódi bajtársai minden pillanatban mellette állnak, a nehéz és könnyű időkben egyaránt."

Paulo Coelho: Brida

"Rájött, hogy maga a keresés ugyanolyan érdekes lehet, mint a találkozás."

Paulo Coelho: A tökéletes vezetőt keresve

"Minden fényharcossal előfordult már, hogy nem teljesítette spirituális parancsait. Ezért a fény harcosa. Mert átélte mindezt, mégsem veszítette el a reményt, hogy jobbá lehet, mint volt. Ezért vannak fényharcosok. Mert hibáznak. Mert kérdéseket tesznek fel maguknak. Mert okokat keresnek - és bizonyos, hogy találnak is."

Paulo Coelho: A portobellói boszorkány

"Mi lehet nagyobb érdem, mint az elfogadás bátorsága, bizalma, sőt jótékonysága? Ti pedig, akik elfogadtok, ne vegyétek magatokra a hála súlyát, mert megterhelitek magatokat is, és azt is, aki ad. Adtok, de keveset, ha vagyonotokból adtok. Ha önmagatokból adtok, akkor adtok igazán."

Paulo Coelho: Brida

"Sehogy sem kerülhetünk közel az emberekhez, ha nem vagyunk közülük valók."

Paulo Coelho: A Piedra folyó partján ültem és sírtam

"Sikerült beledöfnöm a tőrt a szívembe. S a szívem végre megszabadult a gonosztól, és magához tért."

Paulo Coelho: Brida

"Neki, az ő kedvességének és vidámságának köszönhette, hogy újra értelmet kapott az élete."

Paulo Coelho: A Piedra folyó partján ültem és sírtam

"A boldogság különös dolog: ha megosztjuk másokkal, megsokszorozza önmagát."

Paulo Coelho: A Piedra folyó partján ültem és sírtam

"A világnak lelke van, és néha elérkezik a pillanat; amikor ez a lélek mindenben és mindenkiben egyszerre cselekszik."

Paulo Coelho: Érzelmi függetlenség

"A kapcsolatok először nehezek. Akárcsak tűzgyújtáskor, el kell viselni a kellemetlen füstölgést. Ha azonban a tűz egyszer fellobban, a füst eltűnik, és a lángok mindent megvilágítanának maguk körül - meleget, nyugalmat árasztanak, majd ránk hullik egy parázs, és megéget; mégis ettől válik izgalmassá egy kapcsolat, nem igaz?"

Paulo Coelho: A fény harcosának kézikönyve

"A harcos ahelyett, hogy magát hibáztatná, amiért olyan sokáig tartott a küzdelme, örül, hogy végre elérte, amit akart."

Mahatma Gandhi

“Sosem tudhatod milyen eredményei lesznek a cselekedeteidnek, de ha nem cselekszel eredményük sem lesz.”

Mahatma Gandhi

“A különbség a között, amit megteszünk, és amire képesek lennénk, megváltoztathatná a világot.”

2011. február 26., szombat

Paulo Coelho: Beszélgetés a Mesterrel

"Az őrangyalunk gyakran valakinek az ajkain keresztül közöl velünk dolgokat, ez a válasz azonban véletlenszerűen érkezik, általában egy olyan pillanatban, amikor nem hagyjuk, hogy szorongásaink beárnyékolják az élet csodáját."

Paulo Coelho: Beszélgetés gyermekekkel

"Az emberek ilyenek... Ha valahogy magadhoz akarod kötni őket, elszöknek. Ha azonban kedveskedsz nekik, melletted maradnak."

Paulo Coelho: A portobellói boszorkány

"Van valamitek, amit nem adnátok oda? Mindent, amitek van, oda fogtok adni egy napon. Gyakran mondjátok: 'Adnék én, de csak az arra érdemeseknek.' Kertetekben a fák nem mondják ezt, sem nyájatok a legelőn. Adnak, hogy élhessenek, mert a nem-adás elpusztít."

Paulo Coelho: A Piedra folyó partján ültem és sírtam

"Rájöttem, amire rá kellett jönnöm: az Igazság mindig ott van, ahol a Hit."

Paulo Coelho

"Az igazság szabadít fel."

2011. február 22., kedd

Márai Sándor: Füveskönyv

Arról, hogy aki megtudott valamit, egykedvű lesz

A tudás mögött az egykedvűség van. Ha megtudsz valami valóságosat az életről, nyugodt leszel és egykedvű.
Ez az egykedvűség nem panaszkodik. Nem vádol, nem kér számot, nem követel bosszút, sem elégtételt, sem magyarázatot. Minden reménytelen, ami emberi. Csak az isteni a teljes, csak a lélek nem reménytelen. Mit akarhat az ember mást, mint egykedvűséget, ha emberi vágyakkal fordul az isteni felé? A beavatott ember csendes. Tudja, hogy nem lehet segíteni. A legtöbb, amit tehet, ha nem árt másoknak és magának. Aki a halál felé él, aki az emberek között él, tehát az igazságtalanságban él, mit is reméljen? Ha szívét egyfajta nyugalomra és alázatra tudja nevelni, ez már csaknem vigasztalás és derű.

Márai Sándor: Füveskönyv

Arról, hogy negyvenéves korára mindent tud az ember

Marcus Aurelius mondja, hogy negyven éves korára egy férfi, akiben világít egy szikrája az értelemnek, mindent megélt és mindent tud, ami előtte történt az időben az emberekkel, s ami az utána következő időben megtörténhet még.
A részletek lehetnek változatosak és eltérőek, de az alapélmény - minden emberi élet közös alapélménye - negyven év alatt csakugyan megtörténik minden emberrel. Megélte a szenvedélyeket, tapasztalta a természeti törvények állandóságát, és teljes bizonyossággal tudja, hogy halandó. Többet nem tudott Caesar sem, Antonius sem, Marcus Aurelius sem, többet nem fog tudni az ember az időben önmagáról és a világról soha. Minden más csak ismétlődés.

Márai Sándor: Füveskönyv

Azokról, akik társaságban előadnak

Vigyáznunk kell társaságban azokra az emberekre, akik soha nem asztalszomszédjukhoz, hanem mindig az egész társasághoz beszélnek, azt akarják, hogy minden szavukat minden jelenlévő hallja, zsugorian vigyáznak arra, hogy egyetlen szavuk se guruljon asztal alá, állandóan történetkéket mesélnek, előadásokat tartanak a maguk kíválóságának bizonyítására és a társaság elbűvölésére. Az ilyen embereket kedvelik és szívesen hívják társaságba, mert elfoglalják a jelenlévők eszméletét, érdekességet és néha jókedvű hangulatot nyújtanak az egybegyűlteknek. De ezek az emberek hamis próféták: nem az a fontos nekik, amit mondanak, nem is, hogy meggyőzzék azokat, akikhez beszélnek: egyes-egyedül saját hiúságuk kielégülése fontos nekik. Az ilyen emberek társaságát tanácsos gondosan kerülni.

Márai Sándor: Füveskönyv

A világ hívásáról

Sok bonyodalmat és zavart okozott életemben a világ hívásának, vonzásának s a lényemtől és hajlamaimtól idegen világi szereplésnek állandó összeütközése. Mert az emberek társas lények, s ez a szép hajlam egyáltalán nem megvetni való bennük: helyes, ha az emberek keresik egymás társaságát, értelmes és baráti hangulatú beszélgetések során megismerik egymás nézeteit, s ha legtöbbször nem is kapnak mást az együttlétektől, mint az élet magányának időleges feloldását, már ez is megérte azt a kevés fáradtságot és kényelmetlenséget, amely az ilyen összejövetelek ára. Az ember társas lény, s legtöbbször éppen társaságban bontja ki jellemének szép képességeit: aki méltányosan és türelmesen társalog, meggondolt és kellemesen fogalmazott párbeszédben iparkodik megismerni embertársai nézeteit a világról és az emberi sorskérdésekről, türelmesen felel az ellenvetésekre, nem ítél idő előtt, jól fogalmazza meg válaszait és aztán alkalmazkodásból, udvariasságból sem hajlandó eltérni attól, amit igazságnak megismert: az ilyen ember tulajdonképpen a legszebb emberi feladatot végzi, mikor társaságba megy, s ott megismeri embertársai véleményét és nem hallgatja el  a magáét. De a legtöbb embert inkább csak a hiúság, az unalom elől való menekülés vágya vezérli embertársai körébe; s nagyon ritka az olyan eset, melyet emberek között töltünk el, és utána nem éreztünk bűntudatot, mintha valamilyen kicsapongásnak vagy tivornyának lettünk volna részesei és bűntársai. Nagyon kell vigyázni, hogy kerüljük az olyan házak meghívásait, ahol a háziak a "társaság"-tól valamilyen társaságbeli vagy mesterségbeli rangjelzést remélnek. Az ilyen társas együttléteknél a meghívottakat úgy tekintik, mint egyfajta ritka árut, melyet a háziak eladnak a világi hiúság piacán.
A társas életet, annak nagyvilági vagy mesterségi változatait mindig kerültem. Nem röstelltem azt sem, ha meg kellett bántanom embereket, akik hiúságuk vagy hamisan értelmezett becsvágyuk érdekében hívogattak házukhoz. "Meghívni" nagy művészet, igen sok lelki nemesség, tapintat, emberi- és helyzetismeret kell hozzá. S meghívást elfogadni, vagy nem fogadni el: ez is jellem kérdése, mint minden emberi kérdés.

Paulo Coelho: A Piedra folyó partján ültem és sírtam

"Aki - őszintén - a hit ösvényén halad, képes lesz egyesülni az Istennel és csodákat tenni."

Paulo Coelho: A Piedra folyó partján ültem és sírtam

"Könnyű azért szenvedni, mert szeretünk valamit, vagy mert küldetésünk van: az ilyen szenvedés csak jobbá tesz minket."

Paulo Coelho: A fény harcosának kézikönyve

"Az Úton járó tiszteletben tartja a kicsinyt és megfoghatatlant, s tetteit mindig pontosan időzíti."

Paulo Coelho: Tizenegy perc

"A tavasznak sem mondhatjuk: remélem, hogy hamar jössz, és sokáig maradsz. Csak azt mondhatjuk: gyere és ajándékozz meg a reménnyel, és maradj, ameddig tudsz."

Paulo Coelho: A Piedra folyó partján ültem és sírtam

"Boldogok, akik megtehetik az első lépéseket. Egy napon megértik az emberek, hogy mindannyian tudunk az angyalok nyelvén beszélni."

Paulo Coelho: Válságok és csapdáik

"Bizonyos viharok, mielőtt betörnének a kertünkbe, apró üzeneteket küldenek, melyekkel lustaságból nem foglalkozunk."

Paulo Coelho: Latin-amerikai történetek

"Ahelyett, hogy átkoznád a helyet, ahová estél, keresd meg inkább a zuhanásod okát."

Paulo Coelho: A fény harcosának kézikönyve

"A fény harcosa tiszteletben tartja felebarátai szenvedését, és nem hasonlítja össze a sajátjával. A szenvedés kelyhéből nem mindenki részesül egyformán."

Paulo Coelho: A győztes egyedül van

"Aki nem ismeri fel a problémákat rejtő ajtót, oda jut, hogy nyitva hagyja, és beengedi a tragédiákat."

Paulo Coelho: A fény harcosának kézikönyve

"A harcos nem fél egy kicsit őrültnek lenni, ha kell. Mert sem a harcban, sem a szerelemben nem láthat mindent előre."

Paulo Coelho: A valkűrök

"A föld által megtermelt javak a szükségletek, nem pedig a mohóság kielégítésére elegendők."

Paulo Coelho: Brida

"Csak úgy kaphatunk képet arról, hogy kik is vagyunk, ha elfogadjuk a bennünk lévő vágyakat, Uram. Ámen."

Paulo Coelho: A Piedra folyó partján ültem és sírtam

"Nem kell hegyeket elmozdítani a helyükből, hogy bebizonyítsuk a hitünket."

2011. február 19., szombat

Paulo Coelho: A Zahir

"Hiszem, hogy az embernek mindennap lehetősége nyílik rá, hogy az élet minden területén eldönthesse, melyik a legjobb lépés."

Paulo Coelho: Felelősség és kockázat

"A harcos hagyja, hogy a döntés megszülessen. Ha igent kell mondani, bátran mondja ki. Ha nemet kell mondani, gyávaság nélkül mondja ki. A harcos, ha felelősséget vállal valamiért, megtartja a szavát."

Paulo Coelho: A fény harcosának kézikönyve

"Isten a csöndet használja arra, hogy megtanítson a szavak felelősségére. A fáradtságot használja arra, hogy megértesse az ébredés értelmét. A betegséget pedig arra, hogy ráébresszen az egészség fontosságára."

Paulo Coelho: Brida

"Minden emberben van belül valami, ami sokkal fontosabb, mint önmaga: az Adománya. Isten ugyanis minden ember kezébe adott valamilyen Adományt - az eszközt, amely által Ő megtestesül a világban, és segít az emberiségen."

Paulo Coelho: A fény harcosa és az ő világa

"A harcos csak a fény eszköze. Semmi nem készteti az öntömjénezésre, sem az önvádaskodásra; csak az a cél hajtja, hogy beteljesítse, amit rászabott a sors."

Paulo Coelho: A fény harcosának kézikönyve

"A fény harcosa nem vesztegeti idejét ostoba támadásokra: tudja, hogy megvan a maga sorsa, amit be kell teljesítenie."

Paulo Coelho: A Piedra folyó partján ültem és sírtam

"A világon minden ember kapott valami adományt az égtől. Ez valakiben magától megmutatkozik, valakinek viszont meg kell dolgoznia érte, hogy megtalálja."

Paulo Coelho: Jekatyerinburg és Novoszibirszk között

"Az út sokszor saját magát vezeti, hogy rávegye az utast a következő kanyar mögött rejlő dolgok felfedezésére."

Paulo Coelho: A Piedra folyó partján ültem és sírtam

"Kövesd az álmaidat, változtasd meg az életed, és lépj rá Isten ösvényére. Tégy csodákat. Gyógyíts. Prófétálj. Hallgass az őrangyalodra. Változz meg. Legyél harcos, és harcolj boldogan. Merj kockáztatni."

Paulo Coelho: A győztes egyedül van

"Egy álom megvalósulásának nincsen határideje; az élet egyik óráról a másikra megváltozhat, a döntő pillanat vár, az elszántság folyamatos próbatétel alatt áll."

Márai Sándor: Füveskönyv

A jóra való restségről

A legtöbb emberi szerencsétlenség, nyomorúság, a reménytelen, szégyenletes és baljós emberi helyzetek igazi oka leggyakrabban nem is az emberek gonoszsága, hanem egyszerűen a tunyaság. Az a bizonyos "jóra való restség", melyről a Biblia is beszél. Egy gyilkos meglehetősen ritka emberi tünemény. A gyilkossághoz már erő kell, egyéniség, képzelőerő, nagy indulatok. Gyilkosok ellen lehet védekezni is. Aki gyakoribb, s aki ellen nem lehet védekezni, s aki az emberi nyomorúságot és tragédiákat milliószámra tenyészti, az a jámbor és tunya ember, aki elfordítja fejét, ha valamilyen aljasságot vagy jogtalanságot lát, nem emeli fel a telefonkagylót, ha segíthetne is e figyelmeztetéssel, óvatosan körüljárja az emberi nyomorúságot és szótlanul odább megy mellőle, holott különösebb áldozat és erőfeszítés nélkül visszaadhatná egy ember kedvét az élethez, vagy segíthetne egy nyomorulton. Az ember, aki harcra kel a világgal a maga zsarnoksága érdekében, nem olyan veszedelmes, mint az udvarias, sunyi és megfontolt középszerűség, a hümmögő középutasság, a gyáva és lusta önzés. Ez a főbűn. Ez a fajta ember csinálja a világot olyanná, amilyen, s neki köszönhetjük, ha e tapasztalatok birtokában különösebb sajnálkozás nélkül búcsúzunk halálunk órájában az emberi világtól.

Márai Sándor: Füveskönyv

A szenvedélyről

Azt hinni, hogy elvonulhatunk a szenvedély elől, éppen olyan őrület, mintha komolyan hinné valaki, hogy homokból házat és menedéket építhet a sivatag közepén számum ellen.
A szenvedély éppen úgy értelme életünknek, mint az értelem, a mértéktartás és a megfontolt védekezés. Csak az lehet teljes és a természet rendjéhez okos engedelmességgel simuló ember, aki természetének megfelelő mértékkel és őszinteséggel tudja átadni magát teste és jelleme szenvedélyeinek. De nem lesz állat, mert ismeri a határokat, ahol foggal és körömmel meg kell kapaszkodnia a szélviharban, mely reátört, az értelem korlátaiba. Ne tagadd a testet, de bánj vele méltányosan és fölényesen, mint az idomító a fenevaddal. Ne tagadd a becsvágyat, de jelöld ki határait. Ne tagadd az érzékeket, de úgy járj és kelj érzékeid lázadása közepette, mint a kapitány a viharba jutott hajó lázongó matrózai között: szigorral, megértéssel, kérlelhetetlenül és hősiesen. Mást nem tehetsz. Ez a legtöbb, amit ember tehet.

2011. február 18., péntek

Márai Sándor: Füveskönyv

A kísértésről és a tapasztalásról

A kérdésre, vajon vérteznek-e a tapasztalatok az élet olcsó vagy veszélyes, nagy erővel megszólaló kísértései ellen, tagadással kell felelni. Ilyen kísértések a hamis becsvágy, az indulati lehetőségek, mint a szerelem, szereplés, világi siker, az érzékek csábításai, az egészségünkre káros étkezésbeli túlzások, az ital és a bódítószerek, a testi szenvedélyek s azoknál is károsabb és veszélyesebb szellemi és jellembeli eltévelyedések, mint a bosszúvágy, a hazugság, a kapzsiság. Mindezek a veszélyek és csábítások minden életkorban konok ismétlődéssel kísértik meg az embert. A tapasztalás, mely arra tanít, hogy minden túlzás, hazugság és tisztátalan szándék csalódáshoz, csömörhöz, megaláztatáshoz és betegséghez vezet, nem óv meg attól, hogy e kísértések áldozatai legyünk. Csak a jellemünkhöz való hűség óvhat meg a bukástól, nem pedig a tapasztalataink. A természetben nincsen föltétlenül rossz az ember számára, amit nem tudunk büntetlenül egyeztetni jellemünkkel. Tehát itt is, mint mindig, mikor döntenünk kell, ne azt kutassuk, vajon a kínálkozó csábítás önmagában jó-e vagy rossz, hanem csak azt kérdezzük: megfér-e jellemünkkel az, amit elkövetni szándékozunk? A világi tapasztalás nem olyan fontos, mint jellemünk alapos és föltétlen ismerete. Vannak tapasztalatlan emberek, akik hűségesek jellemükhöz és ezért nem buknak el a világi vizsgán, s vannak öreg, agyafúrt rókák, akik nem tudják vágyaikat jellemükhöz igazítani, s ezrt mindegyre elbuknak és szégyenletesen orra esnek."

Idézetek Máraitól

"Alkosd és ápold lelkedet, mint egy kertet, vigyázz az élet évszakaira, mikor a gyomlálás, a gazszedés, a trágyázás ideje van, s a másikra, mikor minden kivirul lelkedben, s illatos és buja lesz, s megint a másikra, mikor minden elhervad, s ez így van rendjén, s megint a másikra, mikor letakar és befed mindent fehér lepleivel a halál. Virágozz és pusztulj, mint a kert: mert minden benned van. Tudjad ezt : te vagy a kert és a kertész egyszerre."

Idézetek Máraitól

"Műveden építs mindennap valamit, mindennap. Néha csak javítsd egy részletét, néha, mikor erőtlen vagy, csak rendezgesd, tedd helyére a rendetlen sorokat és oldalakat. De mindennap építsd egy mozdulattal."

2011. január 27., csütörtök

Márai Sándor: Füveskönyv

Arról, hogy minden nap tovább kell menned

S mert vándor vagy, minden nap tovább kell menned az úton, mely egyetlen célod, tehát lelked és a lelkedben elrejtett isteni tartalom megismerése felé vezet. Nem könnyű ez. Gondold csak meg, milyen sokfajta csábítás hívogat útközben, hogy megpihenj, félbeszakítsd utadat, mással törődjél! Szép nő áll az út mentén és bájos mosollyal int feléd. Tested és érzékeid felelnek e hívásra, szeretnél elvegyülni e szép testtel és átadni magad a kéj édes bódulatának. De tudnod kell, hogy hiú és kéjes pillanatokat a teljes kietlenség és tanácstalanság követi. Mert lelked mást akar, s mikor tested megéteted egy másik test fülledt fűszerével, a lélek éhes és szomjas marad. Pénz, érdemrendek, címek, rangok akadnak utadba: de mit kezdesz mindezzel, ha figyelem, fáradtság, idő, mely a világi elismerés ára, elvonja lelked legjobb erőit az isteni megismeréstől? Cimborák kurjongatnak az út mentén, s hívnak magukkal, kaján vállalkozásra bíztatnak: mit nyerhetsz minden üzleten és szórakozáson, ha a játékasztal vagy a kocsmaasztal mellett vesztegelsz, s közben lelked kínzó sürgetéssel kérdi: "Miért lopod itt az időt? Mindez gyerekes és aljas. Tovább kell menned, hiszen dolgod van." Körülbeül így szól hozzád az élet, minden nap, minden pillanatban - megpihenni hív, kéjelegni, szórakozni, kielégülni a hiúságban és hatalomban. De mikor neked nem ez a dolgod! Vándor vagy és minden nap tovább kell menned. Nem tudhatod, meddig élsz, s egyáltalán lesz-e időd, eljutni utad végcéljához, lelked és az isteni megismeréséhez? Ezért menj minden nap tovább, sebes lábakkal és szegényen is. Mert vándor vagy.

Márai Sándor: Füveskönyv

A rendszerről, melyet később megismerünk

A múló évek, az idősebb életkor csakugyan adnak valamit, amiért érdemes volt elviselni az élet sok fáradtságát, megaláztatását, fájdalmas vesszőfutásait is. Nemcsak tapasztalatokat adnak, mert a tapasztalatoknak önmagukban nincs sok nevelő erejük, mint ezt az életben mindenfelé láthatjuk: az emberek, bizonyos tragikus tapasztalatok birtokában is ugyanazokat a végzetes hibákat követik el, akkor is, ha előre tudják a következményeket. Nem, az idősebb kor nagy előnye, hogy rendszert tudunk felépíteni a tapasztalatainkból, ha nem vagyunk egészen ostobák vagy aljasok, s nem óhajtunk öregségünkben az emberek által kinevetett és lenéztt, ősz pojácák lenni! Mint a vándor, aki egy bonyolult hegyrendszert ismert meg vándorlásai közben, s a legmagasabb csúcsra érve, átlátja egy táj szerkezetét, áttekinti a hegycsúcsok összefüggő sorozatának geológiai törvényszerűségét, úgy látjuk mi is a múló évekkel a rendszert mindabban, ami történik életünkben és mások életében. Ez az áttekintés, melyet csak az évek múlása hoz meg, a legnagyobb elégtétel, melyet az emberi és világi dolgok megismerése közben szerezhetünk.

Márai Sándor: Füveskönyv

A babonákról

Nem szabad babonákkal élni. A pénteket, a tizenhármat, a szemmelverést, a számok és jelek vajákos magyarázatát a gnosztikusok hozták a világunkba, a korai kereszténység Rómájába tóduló, gyülevész és zagyva szekták, szíriaiak és alexandriai csepűrágók, kancsi szövegmagyarázók, habzó szájú és sunyi rajongók. A fiatal kereszténységnek nem volt még ereje, hogy megverje azokat, akik szemmel vernek, a péntekre ezt mondja: "Egy nap", a tizenháromra: "Egy szám, mint a többi." Zavaros és erjedő idő volt ez. A sztoikusok már nem parancsoltak Rómában, a keresztények még nem uralkodtak. Az ember elhagyatva állt szemközt természetével és a természettel. Félt, szűkölt, babonáskodott és varázsolt. Ember vagy, hited van, tudod, hogy rend van a tünemények mögött, felsőbb értelem. Vesd meg a babonákat.
De tudjad azt is, hogy értelmed és hited büszke öntudata nem fegyelmezi és félemlíti a világ titkosabb erőit, melyek születésedtől halálodig lopakodnak és settenkednek körülötted. A baleset, a számok összjátéka, a nagy számok törvénye, a föld, a lég, a sugarak érthetetlen szándékai és tervei, mindez beláthatatlan. Valamilyen kevés alázatot és remegést azért megőrízhetsz a szívedben. A világ nemcsak fényes és sötét, nem; a világ zavaros is. Nemcsak sugár, fény és hő van; démonok is vannak. (Goethe hitt a démonokban.) A világ nemcsak értelmes és következetes; valahol bujkál a tüneményekben a varázs is. Nem szabad babonásnak lenned, mert ez nem illik emberhez. De nem szabad teljesen megvetni a babonákat, mert ez emberfölötti, illetően gőg. Inkább csak szelíd gúnnyal kell bánni a babonáinkkal, mint aki mosolyog - de kissé fél is.

Márai Sándor: Füveskönyv

Arról, hogy az ember része a világnak

Az ember, mérhetetlen gőgjében és hiúságában, hajlandó elhinni, hogy a világ törvényei ellen is élhet, megmásíthatja azokat és büntetlenül lázadhat ellenök. Mintha a vízcsepp ezt mondaná: "Én más vagyok, mint a tenger." Vagy a szikra: "Rajtam nem fog a tűz." De az ember semmi más, mint egyszerű alkatrésze a világnak, éppen olyan romlandó anyag, mint a tej vagy a medve húsa, mint minden, ami egy pillanatra megjelenik a világ nagy piacán, s aztán, a következő pillanatban, a szemét- vagy a pöcegödörbe kerül. Az ember, testi mivoltában, nem is magas rangú eleme a világnak; inkább csak szánalmasan pusztulásra ítélt anyagok összessége. A kő, a fém is tovább él, mint az ember. Ezért mindaz, amit a testünkön át jelentünk a világban, jelentéktelen. Csak a lelkünk erősebb és maradandóbb, mint a kő és a fém - ezért soha nem szabad másképpen látnunk magunkat, mint lelkünk térfogataiban. Az erő, mely a romlandó testi szövetben kifejezi magát, nemcsak alkatrésze, hanem értelme a világnak. Ez az erő az emberi lélek. Minden más, amit a világban jelentünk és mutatunk, nevetséges és szánalmas.

Márai Sándor: Füveskönyv

Az emberi magatartásról

Semmiféle magatartás nem jogosult, mely az emberi renden kívül akar felépíteni egyfajta életrendet és napirendet. Az ember számára a világ dolgainak és a cselekedeteknek addig van csak értelmük, amíg hatni akarnak az emberekre, s együttműködnek az emberi világgal. Ez az együttműködés lehet közvetlen és közvetett. De saját érdekből senkinek nincs joga élni, igen, alkotni sincs joga.

Paulo Coelho: A Piedra folyó partján ültem és sírtam

"A szeretet megmarad. Csak a férfiak változnak!"

Paulo Coelho: Beszélgetések a Mesterrel

"Minden reggel hordoz magában egy rejtett áldást. Ha ma nem használjuk ki ezt a csodát, kárba vész."

Paulo Coelho: A Piedra folyó partján ültem és sírtam

"Tudom, hogy a szerelem olyan, mint a víz, ami áttöri a gátat. Elég, ha egy apró rés keletkezik a gáton, amin át tud szivárogni a víz, és egyszer csak átszakad az egész, és akkor senki nem állhatja útját az áradatnak."

Paulo Coelho: Brida

"Az ember minden napja sötét éjszaka. Senki sem tudja, mi fog történni a következő pillanatban, és mégis, mindenki megy előre. Mert bíznak. Mert van Hitük."

Paulo Coelho: Részletek egy nem létező naplóból

"Ha élsz, rázd a karod, ugrálj, csapj zajt, nevess, beszélgess, mert az élet pontosan a halál ellentéte."

Paulo Coelho: A Piedra folyó partján ültem és sírtam

"Kalandok nélkül nem sok értelme van az életnek."

Paulo Coelho: A Piedra folyó partján ültem és sírtam

"Csupán attól, hogy van merszem értelmetlen dolgokat beszélni, eufórikus hangulatba kerültem. Úgy éreztem, hogy szabad vagyok, s végre nem kell senkinek magyarázatot adnom a viselkedésemre. És ez a szabadság az egekbe röpített - ahol egy Nagyobb Szeretet, amely mindent megbocsát, és soha nem haragszik, ha elfordulok tőle, visszafogadott."

Paulo Coelho: A portobellói boszorkány

"Aki elhiszi, hogy tönkrement, az tönkre is megy. Aki elhatározta, hogy nem tud más lenni, azt elpusztítják a szürke hétköznapok."

Paulo Coelho: A munka tisztelete

"A szeretet is titokzatos dolog: minél többfelé osztjuk, annál több lesz belőle."

Paulo Coelho: A tökéletes vezetőt keresve

"Valójában az emberiség nagy forradalmait és előrelépéseit ugyanolyan emberek hozták létre, mint akármelyikünk - az egyedüli különbség az, hogy volt bátorságuk kulcsfontosságú döntést hozni egy nehéz pillanatban."

Paulo Coelho: Veronika meg akar halni

"Csak a magunk szenvedését tudjuk fölmérni, és csak a saját életünket érezhetjük fölöslegesnek."

2011. január 26., szerda

Paulo Coelho: A Zahir

"El kell felejtenünk azt, amiről azt gondoljuk, hogy mi vagyunk, hogy valóban azok lehessünk, akik vagyunk."

Paulo Coelho: Az utak megőrzésének kézikönyve

"Az utak keresztezik egymást; az emberek elbeszélgethetnek az időjárásról. Hallgasd meg a tanácsokat, és hozz saját döntéseket. Egyedül te vagy felelős a rád kiszabott útért."

Paulo Coelho: A győztes egyedül van

"Minden ember más és más, és ezt a jogot a végsőkig ki kell használni."

Paulo Coelho: A zarándoklat

"Mivel mindenki a maga módján látja a világot, a maga módján éli meg a nehézségeit és a sikereit. Tanítani annyi, mint megmutatni a lehetőséget. Tanulni annyi, mint élni a lehetőséggel."

Paulo Coelho: A fény harcosának kézikönyve

"A harc kezdetén a fény harcosa kijelentette: 'Vannak álmaim.' Néhány év múlva megérti, hogy bármit elérhet. Tudja, hogy elnyeri méltó jutalmát."

Paulo Coelho: A Piedra folyó partján ültem és sírtam

"Hagytam, hogy engem is magával ragadjon a zene, s megszabadítson a félelemtől és a bűntudattól, s mindig emlékeztessen arra, hogy sokkal jobb vagyok, mint hiszem, sokkal erősebb vagyok, mint gondolnám."

Paulo Coelho: Brida

"Mindent intenzíven élj meg, és őrizd meg jól, amiről úgy érzed, Isten adománya."

Paulo Coelho: A győztes egyedül van

"A tehetség általános adomány. Nagy bátorság kell azonban ahhoz, hogy éljünk vele; ne félj a legjobbnak lenni."

Paulo Coelho: A portobellói boszorkány

"A változások csak akkor következnek be, amikor valami olyat teszünk, ami abszolút nem illik bele az általunk megszokott világba."

Paulo Coelho: Az eleganciáról

"Haladj határozottan és vidáman, ne félj, hogy megbotlasz. Az összes mozdulatodat követik szövetségeseid, és segítenek, ha szükséged van rá."

Paulo Coelho: A fény harcosának kézikönyve

"A fény harcosának nincsenek úgynevezett 'elvei'. Van viszont egy útja, amin végig akar menni, és amihez mindig megpróbál alkalmazkodni."

Paulo Coelho: A portobellói boszorkány

"A változások akkor következnek be, amikor valami olyat teszünk, ami abszolút nem illik bele az általunk megszokott világba."

Paulo Coelho: A győztes egyedül van

"A döntéseket bátran, önzetlenül kell hozni, és időnként egy cseppnyi őrülettel - nem olyan őrülettel, ami rombol, hanem olyannal, amellyel az emberi faj képes átlépni a saját korlátain."

Paulo Coelho: Brida

"Egészen bizonyos volt benne, hogy ha kockáztat, olyan szerelemben lehet része, amilyet egyébként soha nem tapasztalhatna meg."

Paulo Coelho: A Piedra folyó partján ültem és sírtam

"A félelem meggátolja, hogy kimutasd az érzelmeidet."

Paulo Coelho: Brida

"Amikor valaki rátalál az útjára, nem szabad félnie. Elég bátornak kell lennie, hogy merjen hibás lépéseket tenni. A csalódások, a vereségek, a csüggedés mind Isten eszközei, melyekkel az utat mutatja."

2011. január 25., kedd

Márai Sándor: Füveskönyv

Az érzékekről

Úgy értem: meg kell őrizni érzékeinkkel szemben is rangunkat. Csak nagy figyelemmel, méltányossággal és tapasztalattal maradhatunk érzékeink mesterei. Aki erőszakos önmagával szemben, elbukik. Vad horda ez, az érzékek hada. Minden fegyverrel küzdenek az emberek ellen, kecseszkecsken-birkózók, nem tisztelnek semmiféle játékszabályt, rúgnak, csípnek és harapnak. Van valami félelmes és nagyszerű is lázadásukban. Az ember addig él, amíg szenvedélyei vannak. De a szenvedélyeket lehet nevelni. Az önzést, a kéjvágyat, a testi éhséget és szomjúságot lehet emberivé varázsolni. A mohóságot át lehet alakítani hasznos emberi akarattá. Mint ahogy a szélből, a tűzből, a fényből hasznos emberi szolgálatra alkalmas erőket lehet szelidíteni - ha még oly hatalmasok is a világban, korbácsolják a tengert és felgyújtják az erdőket és a városokat, az ember erősebb! -, úgy meg lehet fékezni az erőket és az indulatokat, melyek átjárják az emberi testet, uralkodnak szívünk és idegeink fölött. Emberi szolgálatra lehet nevelni e vad erőket. Ehhez nagyon sok tapasztalás, sok szomorúság, sok akarat és emberfeletti erő kell.

Márai Sándor: Füveskönyv

A test megismeréséről

Jellemünk megismerésével párhuzamosan meg kell ismerni testünk természetét is. De csak úgy, mint egy rossz és hűtlen szolga természetét. Jellemünk az úr, értelmünk parancsol; a test csak szolga. Úgy is kell bánni vele, értelmesen és méltányosan, pártatlanul és szigorúan, mint egy szolgával, aki minden pillanatban hajlamos a hűtlenségre, a szökésre és a lázadásra. Meg kell ismernünk természetét, hajlamait, s amennyire lehet, egyeztetni kell a világgal, a lehetőségekkel, az élet örök ütemének áradásával. Szolga ő és egészen gyermekes. Szerveink hajlamai oly kezdetlegesek, mint a kisgyermek követelései. Mindent akar a test, minden örömet, mindenfajta kielégülést és folyamatosan akarja. Ilyenkor szigorral kell bánni vele. De az anyag, melyből készült, rokonságot tart a földdel, a vízzel és a csillagokkal is: a testben van valami örök, ugyanakkor, amikor nevetségesen romlandó és mulandó. A nagyon rövid időben, mikor ez a szolga rendelkezésünkre áll, meg kell ismerni természetét és minőségét, titkos szükségleteit, s jóindulattal és tapasztalással megadni neki mindent, amire szüksége lehet, hogy elvégezze dolgát és ne zavarja jellemünket és értelmünket. De a jellem ne tűrjön semmiféle rabszolgalázadást.

Márai Sándor: Füveskönyv

Arról mi az élet igazi élménye

Az igazi élmény az ember számára tehát elsőrendűen ennyi: önmagának megismerése. A világ megismerése érdekes,hasznos gyönyörködtető, félelmes vagy tanulságos; önmagunk megismerése a legnagyobb utazás, a legfélelmetesebb felfedezés, a legtanulságoosabb találkozás. Rómában vagy az Északi Sarkon járni nem olyan érdekes, mint megtudni valami valóságosat jellemünkről, tehát hajlamaink igazi természetéről, a világhoz, a jóhoz és a rosszhoz, az emberekhez, a szenvedélyekhez való viszonyunkról. Mikor értelmem eléggé megérett erre, már csak ezt az élményt kerestem az életben.

Paulo Coelho: A fény harcosának kézikönyve

"A fény harcosa nem hamarkodja el a döntéseit. De ha már meghozott egy döntést, ahhoz tartja magát. Nem kételkedik benne, hogy helyesen döntött, és nem tér le a választott útról csak azért, mert nem úgy alakulnak a körülmények, ahogy elképzelte."

Paulo Coelho: A fény harcosa és az ő világa

"Létezik egy híd, amely összeköti azt, amit teszek azzal, amit tenni szeretnék. Az álmaink apránként átveszik az uralmat a mindennapjainkon, míg végül megértjük, hogy készen állunk rá, hogy azt tegyük, amit mindig is akartunk."

Paulo Coelho: A portobellói boszorkány

"Ha kellőképpen szeretitek egymást, akkor a termés is bőséges lesz, mert ez az érzés mindent átalakít."

Paulo Coelho: Olvasói történetek

"Sosem tudtál elég nagy lenni, ha képes voltál feladni az álmaidat egy idegen véleménye miatt."

Paulo Coelho: A fény harcosának kézikönyve

"A harcos mindig elkötelezi magát. Álmainak rabszolgája - de tetteiben szabad."

Paulo Coelho: A vak és az Everest

"Ha valaki tudja, hogy mit szeretne az élettől, minden feltétele rendelkezésre áll, hogy megvalósítsa az álmát."

Paulo Coelho: A Piedra folyó partján ültem és sírtam

"A szerelem soha senkit nem térített el az álmaitól."

Paulo Coelho: A hetvenes évekbe lépve

"Soha nincs túl késő, hogy megéld az álmaidat."

Paulo Coelho: A győztes egyedül van

"Ha hiszel a győzelemben, a győzelem is hisz tebenned. Tégy kockára mindent a lehetőség kedvéért, és utasíts el mindent, ami a kényelem világával kecsegtet."

Paulo Coelho: A fény harcosa

"A fény harcosa tudja,  ilyen sokat ér az állhatatosság és a bátorság."

Paulo Coelho: Hagakure és a szamuráj útja

"A bátorság nem azt jelenti, hogy nincs bennünk félelem - hanem azt, hogy nem hagyjuk, hogy megbénítson bennünket."

Paulo Coelho: A portobellói boszorkány

"A fény változékony, a szél eloltja, a villám meggyújtja, nincs ott egy állandó helyen, mint a ragyogó nap - mégis megéri harcolni érte."

Paulo Coelho: Az érkezés

"Csak az igazán üres szívek tudnak új dolgokkal feltöltődni."

Paulo Coelho: Brida

"Fogadd el, amit az élet kínál, és igyekezz inni az előtted álló kelyhekből. Minden borból inni kell - van, amiből csak egy kortyot, másokból egy egész üveggel."

Paulo Coelho: Brida

"Felelősek vagyunk az univerzumért, mert mi magunk vagyunk az univerzum."

Paulo Coelho: A Piedra folyó partján ültem és sírtam

"A sszerelmed megvált, és visszaad az álmaimnak."

Paulo Coelho: Brida

"Nem a magyarázatok visznek minket előre, hanem a bennünk lévő vágy, hogy előre jussunk."

Paulo Coelho: A győztes egyedül van

"A lélek szereti a szép és mély dolgokat."

2011. január 16., vasárnap

Márai Sándor: Füveskönyv

Az emberi jellemről

A legérdekesebb tünemény, mellyel az emberi életben találkozhatunk, az emberi jellem. Semmi nem olyan érdekes, meglepő, kiszámíthatatlan, mint a folyamat, melynek során egy ember elárulja jellembeli sajátságait. Bármit mutat is a világ: tájakat és természeti csodákat, a földi flóra és fauna beláthatatlan változatait, semmi nem olyan sajátos, mint egy-egy ember jelleme. Mikor érdeklődésünk eljut a világ dolgainak szemlélése közben az emberi jellem ismeretéhez, egyszerre úgy érezzük, ez volt igazi feladatunk az életben. Minden más, amit megismertünk, csak ismereteinket gazdagította. De lelkünk csak a jellemek ismeretétől lesz gazdagabb. Mert ez a legközvetlenebb emberi tapasztalás, igen, a jellem maga az ember.
S mert a jellem maga az ember, hasztalan iparkodunkeltitkolni azt: jellemét éppen olyan kevssé rejtegetheti az ember, mintahogy testi lényét nem tudja elrejteni semmiféle ködsapka. Ideig-óráig viselhetünk az életben álszakált és álruhákat, de egy pillanatban lehull rólunk minden jelmez és megmutatkozik a valóság. Egy mozdulat, egy szó, egy cselekedet végül is elárulja igazi jellemünket: az álarcosbál csak alkalmi lehet. S a találkozás egy jellem valódi sajátságaival a legnagyobb emberi élmény, melyben részünk lehet.

Márai Sándor: Füveskönyv

Arról, hogyan kell élni és írni

Minden bölcs, kinek gondolatait megismernem sikerült, arra tanított, hogy élni és írni úgy kell, mintha minden cselekedetünk az utolsó lenne az életben, mintha minden leírott mondatunk után a halál tenne pontot. Csak a halál érzelgés, félelem és oktalan gyávaság nélkül való tudata ad életünknek és írásunknak igazi magatartást. Végzetesen kell élni és írni, tehát nyugodtan, nagyon figyelmesen, egyforma egyforma erővel figyelve a világra és önmagunkra, értelmünkre és szenvedélyeinkre, az emberek szándékaira és a mindenséghez való kapcsolatainkra. Ez az egyetlen emberhez méltó magatartás: többetIsten sem kíván tőlünk. S nincs nagyobb bűn és hiúbb kísérlet, mint többet vagy mást akarni, mint amit Isten kíván tőlünk.

Márai Sándor: Füveskönyv

Az élet értékéről

Az életnek értéket csak a szolgálat adhat, amellyel az emberek ügye felé fordulunk. Ez kissé szigorúan és általánosan hangzik, de ez az egyetlen igazság, melyet minden következménnyel megismertem. Senki nem ülhet a virágos réten, mint Ferdinánd, a bika, s nem szagolhatja büntetlenül a szép virágokat. Ember vagy, tehát embermódra és az emberek között kell élned.
Embermódra élsz, ha igazságosan élsz. Ha minden cselekedeted és szavad alján a szándék van: nem ártani az embereknek. Ha megkísérled - feltűnés és hiú szerep nélkül - segíteni az embereknek. Néha csak azzal, hogy nem hallgatod el az egyszerű igazságokat. Néha csak azzal, hogy nem mondod tovább, amit mások hazudnak. Néha csak azzal, hogy nem mondasz igent, mikor mindenki kiabál: "Igen, igen!" Egy életen át, következetesen, nem beleegyezni abba, ami az emberek hazugsága, nagyobb hősiesség, mint alkalmilag hangosan és mellveregetve tiltakozni ellene.
A haálos ágyon csak akkor pihensz nyugodtan, ha mindennap, minden öntudatoddal, az igazságot szolgáltad. Néha nagyon egyszerű és kicsinyes az igazság. De te ne válogass. Ennyi az élet értéke.